Kóló / Kolo

Újra az a sirató kóló némán is zokogó
az esendő világot leteperő bús lelket felemelő
legény áll a legeslegszebb
törékeny kedvesem mellett
hogy az eszed vesszen
hogy bánatod elvesszen

Emlékszem ártatlan ajándékok ifjúságára
emlékszem veretes ígéret megtört napjára
régmúlt idők gyászdala
szaggatja az élet láncát
néki táruljon a szív s daloljon a gyilkos tőr
a temetőből hozzá szóljon az elhantolt szerető

Íly gondokkal terhes kólóval álmodj
szikes földet szőlőskertté varázsolj
kedvesem mellett egy legény
levél mellett arany levél
hogy az eszed megvesszen
hogy bánatod elvesszen

Emlékszem tündérekre és lakodalmak táncára
emlékszem az arany fonálra s a szövőnők dalára
ezüstpénzként hullott a hamuba
az örvénylő sistergő hadsereg
fagyjon meg nyelvem törjön le a beoltott ág
igya ki más kupám éltető tartalmát

Újra azt a kólót járják nem létező tamburák
tamburává vált a legény a leány oldalán
jó embere lesz a lánynak
hitvese lesz a gazdának
locsoljuk újra szerte a pálinkát
öntsd szikkadt torkodba légy vidám

Emlékszem néma beszédekre fekete szemekre
mikor a bölcs a játéktól mint könyvtől a vak rettent
emlékszem szótlan szavakra
dallam nélküli dalokra
emlékszem egyszer éjjel felkerekedtek a sokak
csodálták az újszülött kólót mit addig nem láttak soha

Újra az a sirató kóló némán is zokogó
világot leteperő bús lelket felemelő
legény áll a legkecsesebb
kicsiny szépségem mellett
hogy az eszed vesszen
hogy bánatod szétessen

Fordította Fehér Illés

I opet kolo lelečno sa svircima nijemim
da sruši zemlju trudnu da liječi život trošan
momak do mome stasite
sa zlatnim niskom dukata
da ti se mozak zamrsi
da ti se tuga zamori

Sjećam se momo djetinjstva nevinih darova
sjećam se raspuklih dana vezenih zarova
tužaljka bivšeg svijeta
poreže kolo života
nek joj se srce otvori i bodež zapjeva
nek joj iz srca prozbori sahranjena djeva

Snuj kolo tako bremenito
u vinograd da se pretvoriš sito
momak do mome stasite
zlatni čokot do čokota
da ti se mozak zamrsi
da ti se tuga zamori

Sjećam se vilenjaka ludih i svadbe veselja
sjećam se đerđefa sna i zabavljenih prelja
u pepeo života ja palo
ko srebrnjak vrzino kolo
nek mi se jezik zaledi nek kalem polomi
nek piće moje besmrtno drugi iskapi

I opet kolo premudro bez žica od tambure
u tambure se pretvara momak do djevojke
biće joj dobar domaćin
biće mu dobra družica
nek se opet rakija prolije
opet u grlo presahlo

Sjećam se govora gluhog i oka čarnog
mudrost se boji igre ko slova nevidbog
sjećam se riječi bez riječi
i muzike bez muzike
sjećam se te godine stare kad sve je htjelo poći
da vidi tek rođeno kolo u odori od noći

I opet kolo lelečno sa svircima nijemim
da sruši zemlju trudnu da liječi život trošan
momak do mome visoke
sa ogrlicom zlatnika
da ti se mozak zamrsi
da ti se tuga prelomi

Irfan Horozović – Banja Luka , 1947

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ