Ott feküdt a szoba végén heverő ágyon. Magába roskadt és mélyedt, majd kezébe vette azt a könyvet, amit már akkor maga elé rakott, mikor fél órája leheveredett. Azon meditált olvasás közben vajon apja a hatvanas években hogyan élt.
-Milyen lehetett akkor?
Azért gondolt erre, mert ez harminc éves koráig eszébe se jutott. Ő neki kinek a fantáziája végtelen, hát erre még ő sem gondolt. Vajon szerette a hippiket? Mivel anyjával élt együtt, a magányos ember sokat agyalt. Fura ember volt. Volt egy kis trafikja, de azt be kellett csukni, mert nem jövedelmezett. Sokat olvasott munkanélküliként. Folyton a nőkön ábrándozott, a szőkéken. Vajon mi járhat az ő fejükben? Nem csak férfi, hanem női barátja sem volt, márpedig az romantikus alkatának elég lett volna. Nem vágyott ő barátokra. Viszont a szexet kívánta. S nem kapta meg, csak nagy ritkán, ha utcalányokat hívott magához, vagy ő maga ment el lakásukra. Olyankor tiszta ideg volt. Nem is tudta szerencsétlen, mi a szerelem. Pedig szerelmes ember akart lenni. De nem járt se moziba, színházba, sem diszkóba ahol megismerkedhetett volna egy hozzá való lánnyal. Úgy gondolta, ha egy lányba szerelmes lenne, akkor az sem jár ilyen helyekre.
Tehát feküdt az ágyon kezében a könyvvel s egyre jobban apjára gondolt. Vajon ő neki milyenre sikeredett az első szerelem? Milyen ízű lett az első csók? Szerették őt a nők? Mert Benő édesanyja azt mondta, hogy férjét a nők hanyagolták. Nem volt az igaz, amit ő neki mondott az apja kisgyerek korában, hogy a nők kedvence volt! Nagyszájú ember hírében állt az apja. Verekedős, kocsmai alak. Vera, a felesége szerint mindig többet mondott magáról, mint amennyi igaz. Szerinte – lehet hogy eszes ember volt – de egyszerű asztalos révén trágár, arrogáns és dilettáns férfi. Benő mindig elmélázott napi tevékenysége folytán. Filozófiált. Ezt is apjától örökölte s nem is gondolt arra, hogy jó gondolatait leírja. Világéletében inkább színész szeretett volna lenni. Megnyerő személyiség volt, sármos és jóképű ám nemhogy lovagolni, de még biciklizni sem tudott. Meg aztán félénk ember is. Utazni sem szeret. Meg mint említettem, moziba se járt. Így aztán ez az álom elillant. Verának sok gondja volt vele. De Benő megpróbált uralkodni magán. A maga világát azért megteremtette. Néha megengedett magának egy-egy üveg sört. De többet nem engedett inni neki az anyja. Mert majd még bebalhézol – mondta. Szeretett volna külön élni, de nem lehetett. Nem volt annyi pénze.
Majd letette a könyvet, s lesétált egy cigit elszívni a ház előtt. Jót tett neki a friss levegő. Ilyenkor átalakultak a gondolatai. Szemben a ruházati bolt állt, a boltos épp rakta ki a ruhákat. Köszönt neki.
-Szép napot!
Valamit visszaduruzsolt, de nem lehetett érteni. Anyja meg egyszer rászól az erkélyről, miközben meglátta magát a kisasszony autójának tükrében.
-Még itt sem hagysz békén? – gondolta magában.
Nézelődött, aztán visszament a lakásába. Anyja ilyenkor nyájas lett hozzá.
-Nyugodtan elbeszélgethetsz azzal a lánnyal! Például hogy milyen ingje van? Milyen nadrágja?
– Beszélgettem én már régebben vele! Ingje nincs, csak nadrágja!
Vera épp cigarettákat sodort. Benő vett egy szálat, s a konyhába ment elszívni. Utána megint lefeküdt. Már jobb hangulatban volt. Ennyi is elég volt neki, hogy agyában a boldogsághormonok jobban működjenek. Azon agyalt, miképp bulizhatna egy jót. Vera két üveg sörnél többet nem enged neki inni. Már esteledett. Megvárta míg anyja megnézi a szokásos műsorait a tévében (ő évek óta nem néz tévét), s utána enged az ördög csábításának. Vera tíz körül elaludt. Benő felöltözött, fogta pénztárcáját s indult a bárba. Ahogy kiért az utcára, mindjárt felsóhajtott.
-Mégis jó az agglegény élet!
Egyszer csak egy magas szőkét lát meg az utca sarkán. Rögtön izgalomba jött Benő. Ha ezzel le tudna feküdni! A nő is észrevette a hapsit. Azt kérdezte:
-Van nálad tízezer forint?
Benő a bukszájába nézett s azt mondta:
-Csak kilencezrem van!
– Akkor nem kérlek! – mondta a kurva.
Benő tovább sétált. A bár még messze volt, egy jó fél kilométer gyalog. Mikor odaért, nem ült bent senki.
-Egy Cherryt! – mondta az újságot olvasó csaposnak.
Kiszolgálta. Azután meg olvasta tovább az újságot. Jó négyezer forintot elivott s már tökrészeg lett. Már nem is tudta, hogyan jusson haza. Hívatott a csapossal egy taxit. Közben meg hajnalodott. Ahogy kifizette a fuvart s felment a másodikra, Vera kisírt szemekkel várta:
-Hol voltál?
-Csak becsíptem egy kicsit! – alig állt a lábán.
– Szemtelen! – mondta az anyja – Na feküdj le!
Benő úgy is tett, s már rögtön elaludt. Teljesen meglepődött a fián. Ő, aki még nappal sem megy sehová! De most jót mulatott. Az anyja a zsebéből kivette a bukszát. Benő dél felé felébredt s kereste a bukszáját s azt, rögtön gondolta, hogy anyja vette el.
-Miért vetted el a bukszámat? – kérdezte
-Nem engedem hogy elidd!
-De anya! Keveset szoktam inni!
-Nem baj! Ez most nálam lesz egy ideig!
Benő sértődötten szobájába vonult, s majdnem azt mondta:
-Na majdnem kimondtam.