Szegeden lőttek le először az első világháború során olyan ellenséges gépet, ami az Osztrák-Magyar Monarchia fölé repült. De egy ideig nem is voltak biztosak benne.
1914. augusztus 19-én már húsz napja tartott az első világháború. Az osztrák-magyar csapatok Szerbia ellen harcoltak, és közel volt az orosz front megnyitása. Galíciába éppen ekkor szállították át a 2. hadsereget. A Monarchia már hadban állt Franciaországgal és Angliával is.

1914. augusztus 18-án este ellenséges repülőgép jelent meg Szeged felett. Így írt róla a másnapi Délmagyarország:

„Az éjszaka puskaropogás zaja verte föl az alvó várost. Éjfél után egy óra tájban egymásután tizenkét lövés dördült el a városban. Az a néhány ember, aki az utcákon tartózkodott, hirtelen futásnak eredt a kávéházak felé, rendőrök termettek az utcán és újságolták, hogy ellenséges repülőgép lebeg. A repülőgépet sokan látták. Egy óra hosszánál tovább keringett a város fölött, mint valami kis bolygó csillag és zöldesfehér fényt lövellt magából. A Tisza Lajos-körút fölött egészen jól lehetett látni, a Forbáth-palotánál egyenes irányban zöldes sugár ereszkedett lefelé, majd hirtelen kialudt a fény és a repülőgép beleolvadt a sötétségbe.
A gépet először 1914. augusztus 18-án este 21.30-kor vette észre a városháza tornyában ügyelő tűzőr. Ezután a repülő még egy órát keringett a város fölött, reflektorával pásztázva az utcákat. Később a feltételezések szerint a repülőgép a vasúti hidat kereste fényszórójával, vagy pedig – a Délmagyarország feltételezése szerint – a híd ellen akart „merényletet elkövetni”.

A szegedi katonaságot a tűzőr riasztotta, de nem lehettek felkészülve ilyen eseményre. A város fölött köröző gépre a katonák kézifegyverből adtak le egy tucat lövést, minden eredmény nélkül. Később a katonák sortüzet is nyitottak rá, és ekkor a gép a Tisza felé kanyarodott.
A lap szerint a gép 200 méterre ereszkedett és reflektorával a vasúti hidat kereste. A sortüzek nyomán, előbb hirtelen ereszkedett, majd emelkedett, átsiklott a Tisza felé, és eltűnt a Maros-torkolat irányában. Másnap a gép nem repült újra Szeged fölé. Ebből a szegediek azt sejtették, hogy a katonák eltalálták a gépet. A vasúti hidat mindenesetre elsötétítették.
Augusztus 19-án azután a makói csendőrök elfogtak egy csapzott, vizes-sáros ruházatú férfit, aki a Délmagyarország szerint angolnak mondta magát. Kerítettek egy német embert, aki tudott angolul, őt vitték Makóra a kihallgatásra. Kiderült, hogy a fogoly francia szavakkal beszél angolul, de tagadta, hogy francia volna. Azt azonban beismerte, hogy az ő gépét lőtték le. Társa meghalt, a géppel együtt a folyóba estek, onnan kecmergett ki, és indult útnak Keletre.
A Délmagyarország másnap a Makói Újságra hivatkozva arról ír, hogy egy másik fogoly is van, aki Melbourne-nek nevezte meg magát és a zsebében egy francia gyártmányú réztokos iránytűt találtak. A 30-35 évesnek látszó fogoly alacsony, vézna ember, ritkás, szőke hegyes szakállal, határozottan intelligens arckifejezéssel, melyen a francia típus szinte szembeötlő – írta a lap.
Pusztai János, A szegedi repülés története című monográfia szerzője a Belvedere Meridionale történész szaklap 2012 nyári számában közölt tanulmányában írt az esetről. Pusztai idézte a korabeli Szegedi Híradó című újság véleményét is, miszerint ez a sztori nem igaz, mert „Melbourne” egy Londonban született ütődött szabósegéd volt, aki évek óta élt Magyarországon, és az Alföldön kóborolt.
Pusztai János tanulmányában megjegyzi, hogy a gép lelövése viszont valóságos sztori, bár ez csak 15 évvel később bizonyosodott be.
Szegedet a második világháborúban 1941. április 7-én érte az első bombatámadás. Ekkor a légelhárítás 6 jugoszláv repülőgépet lőtt le.

[Forrás: DélmagyArchív 1914 / 2014.08.24]