Gyermekversből – gyermekirodalomból – sosem terem elég. Mint ahogy az ételt is napról napra újra kell termelni a család asztalára. A versköltő embernek, ha kisgyermekei vannak, ösztönösen is kötelességének érzi, hogy ellássa őket otthoni hamubasüölt szellemi csemegével. Így tett mikóújfalusi barátunk, Ilyés András-Zsolt is, amikor gyermekeinek ajánlva megjelentette vékonyka gyermekvers kötetét. Hogy ez elégséges táplálék, vagy szükség van még pótlásra, ezt majd elmondják a címzettek maguk – már ha lesz rá idejük, mert a gyermekek gyorsan nőnek, azok is, akiket gyermekirodalmon tartanak, és amit szívesen emlegettek hajdanán, ártatlan korukba, arra már inkább csak nosztalgiával szoktak visszagondolni. No, de a Gonosz boszorkára csak emlékezni fognak ebből a könyvecskéből, meg a kedves, fantáziadús színes rajzokra – Druta Annamária munkáira -, amelyek a szövegkörnyezetet felderítik. (Cseke Gábor)

Ilyés András Zsolt: Gonosz boszorka

Erdő mélyén
Nárittyonban
él egy banya
faviskóban.

Kegyetlenül
elvarázsol,
hogyha nála
vacsorázol.

Vad füvekből
készít teát,
átváltoztat
fiút, leányt.

Fiúból lányt,
lányból fiút,
ebből bizony
egy a kiút.

Egy szivárványt
kell találni,
és alatta
átsétálni.