Önéletrajzi dokumentumregény

A történelemből tudjuk, hogy minden hatalmi változást megtorlás vagy legalábbis számonkérés szokott követni. Ez történt 1989-ben is. Első nekifutásra a kommunista rendszer vezetőit billentették fenéken, utána következett a volt besúgók, ügynökök felelősségre vonása. Bizonyára Gál Sándor is dörzsölte volna a kezeit, ha engem is lelepleznek, mert hiszen az ő elképzelése szerint én is közéjük tartozom. No, arra aztán várhatott. Ellenben bekövetkezett más, amire ő sem, én sem számítottunk: leleplezték Nagy Gyula püspököt. Fantasztikus! Hihetetlen! A meg­döbbenéstől napokig sem tértem magamhoz. De hát a tények, tények, amit Bodor Pál nem is ha­gyott szó, azaz cikk nélkül, és alaposan leszedte a keresztvizet édesapám egykori iskolatársáról. Hohó, azért nem minden olyan egyértelműen fekete, ahogy Bodor Pál lát(tat)ja! – fakadtam ki mérgesen, és megeresztettem egy cikket én is válaszként. Sajnos nincs lehetőségem bemutatni a kialakult polémia valamennyi anyagát. Kivéve kettőt, a többi sajnos elkallódott.
Most utólag 25 év távlatában töredelmesen bevallom, hogy A Püspök úr ártatlan cím nyilvánvaló tévedés, amit maga a cikk tartalma is alátámaszt – világított rá Bodor Pál is a Magyar Nemzetben (1989. október 7). „Nagy Pál vitacikkében nem az esetet kérdőjelezi meg, hanem azt a képet, amelyet e történet a püspökről sugall, aki neki családi jó barátja, és aki szerinte igen tisztességesen igyekszik a lehetetlen körülmények között tenni a kötelességét.” Hogy akkor mé­gis miért neveztem ártatlannak? Életem, halálom kezükbe ajánlom, de elfelejtettem. Talán a vita hevében jutottam erre a hibás következtetésre, miközben valójában csak a Nagy Gyula-ügy mentőkörülményeire szerettem volna felhívni a figyelmet.
Miután ilyen bátran, ám fölöslegesen siettem levakarni a sarat egy emberről, várható volt, hogy „Berandáék” kihasználják az alkalmat, és új támadásba lendülnek. Tévedtem: meg sem mukkantak. Valószínűleg attól tarthattak, hogy netalán az is kiderül, miszerint ők maguk is, már pártharcos múltjuk miatt is, egyben-másban nem kevésbé sárosak.

(Folytatjuk)