Önéletrajzi dokumentumregény

Rendszerváltás Romániában

A romániai forradalom kirobbanásáról először a román tv-ből szereztem tudomást, mely napi 24 órában élőben közvetítette a bukaresti eseményeket. Tudtommal ez volt az első ilyen tí­pusú közvetítés az egész világon ugyanakkor az egyetlen rendszerváltás ez idő tájt Európában, mely erőszakos úton, véráldozatok árán valósult meg. Feleségem, a rokonok, mindenki döbbenten követte a mozgalmas, sokszor drámai képsorokat, melyek hatására a vérnyomásom az egekbe szökött, és a bal karom is átmenetileg megbénult. Érthető, hiszen én nem csak nézője, de egyik érintettje, sőt, áldozata is voltam mindannak, ami odaát a szemünk láttára lezajlott. Aggódva gondoltam Albira, najmára, de legfőképpen Jancsira, aki maga is ott menetelt a te­mesvári tömegben. (Lásd Mandics György Temesvári Golgota című regényét). Közben felidéztem magamban azt az időt is, amikor hol Tőkés Lászlóval, hol Papp Lászlóval (micsoda paradox!) szemben laktam Temesvárt, illetve Nagyváradon.

Az 1989-es román forradalom krónikája dióhéjban

1989. december 14. – Ceauşescu-ellenes tüntetés Jászvásáron (Iaşi-ban).
1989. december 15. – Papp László nagyváradi püspök felfüggeszti állásából Tőkés László te­mesvári lelkészt. A pap hívei egy részével szembeszáll a püspökkel. A hívek körbefogják a paplakot, hogy a hatóság ne férhessen a Tőkés-családhoz.
1989. december 16. – A Mária teret ellepik a hivatalnokok, milicisták1, szekusok, akikhez a szimpatizánsok tömege is csatlakozik. A tiltakozás fokozatosan rendszerellenes tüntetéssé alakul, mely, Petre Moţ polgármester riadalmára, elterjed az egész városban.
1989. december 17. – A lázadók megrohanják a megyei pártszékházat, és kidobják az ablakon a párt aktáit, Ceauşescu képét, könyveit. A polgármester megpróbál úrrá lenni a helyzeten, s miután ez nem sikerül, a Szabadság téren és az operánál belelövet a tömegbe. Hasztalan: az immár forradalmi jel­leget öltött ellenállást egyelőre még a katonaság segítségével sem képes vérbe fojtani. A fel­kelők fegyverhez jutnak, és felveszik a harcot a katonasággal. Az utcákon szanaszét halottak és szétroncsolt harckocsik hevernek.
1989. december 18. – Nicolae Ceauşescu elnök a temesvári, bukaresti és egyéb zavargásoknak tüntetően fittyet hányva Teheránba utazik. Távollétében felesége, Elena Ceau­şescu, Con­stantin Dăscălescu miniszterelnök és Vasile Milea honvédel­mi miniszter próbálják kezelni a helyzetet.
1989. december 20. – Temesváron meglehetősen kaotikus állapotok uralkodnak. Pillanatnyilag a Securitate a legaktívabb ellenforradalmi erő. Megtorló intézkedéseit a milicisták és a had­sereg egy része támogatja, másik része átáll a felkelők oldalára, a nagyobb rész azonban nem tudni, miért, kivár. Bizonyos lumpen elemek kihasználva a helyzetet fosztogatni kezdenek. Megalakul a Román Demokratikus Front. Temesvárt Szabad Városnak nyilvánítják. Ceauşes­cu kihirdeti a szükségállapotot.
1989. december 21. – A zűrzavart tovább fokozza az a több ezer, botokkal felfegyverzett zsil­völgyi bányász, aki a kormány kérésére érkezik Temesvárra, hogy megfékezze a magyarok által hergelt huligánokat. A bányászok tudomást szereznek az igazságról, és szolidarizálnak a felkelőkkel. Ugyanezen a napon Ceauşes­cu a Központi Bizottság erkélyéről beszédet intéz az összegyűlt 100 000 fős tömeghez, de hirtelen felrobban egy petárda, és ettől kezdve elszabadul a pokol.
1989. december 22. – A honvédelmi miniszter állítólag főbelövi magát. Az új honvédelmi miniszter, Victor Atanasiu Stănculescu színleg engedelmeskedik az elnöknek, de a háttérben Ceauşes­cu parancsaival ellentétes utasításokkal segíti a forradalmat. A főtitkár és felesége Stănculescu tanácsára megpróbál elrejtőzködni egy titkos bunkerben, de elfogják.
1989. december 23. – Megalakul a Nemzeti Megmentési Front (románul FSN). Elnöke Ion Iliescu. A bizottság egyik tagja Tőkés László.
1989. december 25. – Rögtönítélő hadbíróság elé állítják, és az alábbi vádpontok alapján halálra ítélik:
1. Népirtás – több mint 60.000 áldozat.
2. Az államhatalom aláásása a nép és az államhatalom ellen szervezett fegyveres cselekményekkel.
3. A közvagyon rombolása, épületek megrongálásával és megsemmisítésével.
4. A nemzetgazdaság aláaknázása.
1989. december 26. – Petre Roman miniszterelnökké való kinevezése.
1989. december 27. – Tőkés Lászlót visszahelyezik a temesvári parókiára.
1989. december 29. – A harcok lassan elcsendesednek.
1989. december. 30. – Hatályon kívül helyezik a Ceauşes­cu-rezsim törvényeinek egy részét.
1989. december. 31. – Ion Iliescu bejelenti, hogy Romániában eltörölték a halálbüntetést.

A rendszerváltás okozta eufória idővel Magyarországon és Romániában is csalódássá alakult. Nem ezt vártuk – morogták, és morogják ma is elsősorban a munkások, parasztok. Ceau­şescu /Kádár alatt jobban éltek az emberek. Jelen pillanatban is ott tartunk, hogy sokan még a román forradalmat is az államcsínyek közé sorolják, amit Iliescu klikkje, esetleg amerikai-szov­jet-magyar-izraeli elemek vagy maga a Securitate, illetve Nicolae Ceauşescu szervezett. Ezt hallva mindig a szilveszteri kabarék jutnak eszembe, melyek a nézők szerint évről évre ga­gyibbak. Ebből kiindulva csöppet sem lennék meglepve, ha maholnap a mindenkori kormányra is azt mondják: nem ezt vártuk, uraim. Băsescu/Orbán alatt jobban éltek az emberek.

(Folytatjuk)

1. B.Tomos Hajnal:
   2014. november 1. 07:21

   Azt hiszem,végső soron az emberi fajra jellemző örökös elégedetlenségre célzol,mely nélkül nem lenne sem fejlődés,sem hanyatlás.