Folytatjuk a szabadkai Fehér Illés műfordítóval folytatott virtuális beszélgetésünket. Harmadjára az alábbi kérdéseket tettük fel neki:

– Ön mint délszláv állampolgár, de mint műfordító is végigkövette a Szerbia elleni büntetőhadjárat eseményeit és körülményeit. Mi az a gondolatmenet, amit fontosnak tartott a magyarajkú olvasó felé is tolmácsolni a kortárs délszláv költészetből? Nevezzen meg három emblematikus, Ezüst híd – Srebrni most című blogjában elérhető verset ebből a kategóriából!

– Az ilyen formában feltett kérdésre nem tudok válaszolni. Igaz, létezett Szerbia elleni büntetőhadjárat, de ez már csak a végkifejlet volt. A gyökerek mélyek, nagyon mélyek. Erről ki tudja hány oldalas, hány kötetes sorozatot kellene írni ahhoz, hogy minden oldalról, minden körülményt figyelembe véve, pontos képet alkossunk a történtekről.
Tehát, saját megfigyeléseim alapján próbálok dióhéjban feleletet adni: mi okozta annak az államnak – Jugoszláviának – a szétesését, amelyet szerettem.
Boszniában, második hazámban húsz évet töltöttem. Oda, ahová otthonról – Zentáról – haza mentem, most két határon kell átvergődnöm. Mert akadtak politikusok és követőik, akik a maguk portáján, saját szájuk íze szerint akartak uralkodni, akik képtelenek (így, jelen időben) elfogadni a másságot. Végeredményben egy kocsmai tömegverekedés is két-három „fenevad” összeakaszkodásával kezdődik. Hogy a józanok ezt miért nem képesek megakadályozni, arra feleljenek a társadalomtudománnyal foglalkozó szakemberek.
Tény, hogy Boszniában három nemzet élt – egymás mellett. Ma is három nemzet él, nem egymás mellett, különváltan. Létezik egy Szerb Köztársaság meg egy Központi Bosznia (K. B. – saját meghatározás). Az egyik határ Banja Luka és Jajce között van. Valamikor az egyik legforgalmasabb út volt. Most – Banja Lukától mintegy tizenöt kilométer után „megszűnik az élet”. A csodálatos Vrbas (Orbász) kanyonban, kb. 60 kilóméteres szakaszon, szinte nincs forgalom. Jajce előtt 10 kilométerrel kezdődik ismét az élet. Banja Luka szerb fennhatóság alatt áll, Jajce horvát.
Minden alkalommal kihangsúlyozom – értelmetlen Délszláv háború. Ahogy már említettem, mert egyesek képtelenek voltak elfogadni a másságot. Az előbb még jelen időt használtam – igen, helyesen. Mert most sincs másként. Egyesek képtelenek elfogadni, hogy mindannyian emberek vagyunk, még akkor is, ha másként ejtünk ki a szavakat, más vallásúak vagyunk.
Nem tudom elfogadni, hogy azért, mert másként vetem a keresztet, gyűlölnöm kell a másikat. Mindenkit sajnálok, akinek (környezetemben – Bácskában) magyar létére nincs szerb barátja és fordítva. Mindenkit sajnáltam Boszniában, akinek szerb létére nem volt muzulmán és horvát barátja, stb. És értetlenkedek akkor, mikor Banja Lukán a Pallas hotelben, a Boszniáról szóló útikönyvben nem olvashatok Banja Lukáról, a Szerb Köztársaságban lévő nevezetességekről, mert Szarajevóban adták ki a könyvet, immár 2003-ban és a kiadó számára Boszniából csak horvát és muzulmán rész létezik. Értetlenkedtem akkor is, mikor tapasztaltam, a délszláv polgárháborút követően, vegyes házasságok bomlottak fel csak azért, mert az egyik fél szerb, a másik horvát vagy muzulmán volt.
Erre az értelmetlenségre, az emberekben végbement átváltozásokra mutatnak rá alább kiválasztott fordításaim. Kívánság szerint – három.

 

Irfan Horozović A hóhér

I.

Kényszerítettek
hogy beáruljalak
barátom vagy
megértesz

Hirtelen husánggal
ütöttelek agyon
éppen így kívánták
te csak tudod

Azért engedd még meg
hogy kést döfjek szívedbe

Hatalmukban vagyok
légy igaz barát
amilyennek elképzeltelek
érts meg
és segíts
II.

Oly hálátlan a világ
Tökéletesen végeztem munkám
teljesítettem minden feladatot

Oly szabályosan
sújtott a pallos

Most azt mondják melléfogtam
Mondják melléfogtam mert
hallgattam rájuk
III.

Fejet venni
vázába tenni

Talán egy kis vizet
hozzátenni

Majd
Van-e kedvesebb
a volt virágra való emlékezéstől
IV:

A szabadság bőségesebb a felhőktől
és termésektől

Szabad az út
ez a legfontosabb

Ha előre vagy oldalt térnem
tilos
még megfordulhatok
A szabadság útja
nyílik meg előttem

Mégis törekszem
a vesztőhely dél felé
nézzen

Akkor lehetséges az összhang
Ezt gyakorlás közben vettem észre
A káposztafejek
melyeken annyi pallost próbáltam ki
megnevezhetetlenül gurultak
értelmesen

Az elkövetkező tettben
kizárt a tévedés lehetősége

Ezért gyakran gyakorlok
a káposztafejeken

Fejük
majdnem mint a szabadság
oly bőséges
V.

Néha úgy gondolom
elszökött a levágott fej

Hogy találjam meg?
Nappal a fényben
bujkál

Éjjel
a csillagok között

Csak ne vegyék észre
az istenek

Hogy találjam meg?
Hogy találjam meg az égen?

Vagy a hátam mögött
ahonnan lesi minden mozdulatomat
VI.

Miért kell egy fejnél több a népnek?!
kérdezte állítólag a római császár
aki a csizmáról kapta nevét
és mindenekelőtt a művészetet becsülte
amelynek hű alattvalója vagyok

Mondják bolond volt
Az említett nyilatkozata alapján
osztom bölcsességéről
és téveszméjéről
alkotott véleményt

Nem lehet egyetlen
pillanat alatt
elvégezni azt ami
múlhatatlan

Végeláthatatlan
maradandó pallossuhintásokkal
VII.

Költő
volt
az ezredik
lefejezett

Éppen úgy
mint az első

Úgy tűnt
ez fokozza
az ünnepélyt

Öröm helyett
elgondolkodtam:

Talán nem véletlen
hogy minden kerek szám
költő fejével
kezdődik és
végződik

Nem én választottam
A kétkedő sorokat
emlegető fej
magától jelent meg
tuskómon

Még levágottan is
beszélt
fejemben
VIII.

Uram
bevallom

A nő
akit magaménak érezetem
nem törvényesen elítélt

Honnan tudtam hogy boszorkány?
Szégyenem akadályoz a válaszadásban
Mennyei szűzre hasonlított
míg virággal el nem halmoztam
míg meg nem
míg meg nem

Uram
ne nevessen ki

Ölében
oly elveszettnek éreztem magam

Kell még mást is mondanom?
Oly gyorsan
szívott ki
és utána oly közönségesen
nevetett

Az utolsó pillanatban ítéltem el
és megmenekültem

Félelme még mindig itt van ezen a baltán
Remélem nem veszik zokon
az Önök hírnevére levágott számtalan fejhez
még egyet hozzáadtam
a saját
és Uram
dicsőségére

Banja Luka 1988 – Szarajevó 2000.

Boro Kapetanović: A városok háború után

1.

A városok háború után
Mind mesék emlékei csupán
Mint egyik tojás a másikára
Hasonlítanak egymásra

Egyikből a másikba mégy
A kettő között nincs különbség
Eltűnt belőlük a régi fény
Felesleges őket néven nevezni

Az emberek lerombolták
Az istenek cserbenhagyták
Remek ötlet
Legyenek névtelenek!
2.

Háború után
A városok ridegek
Mint korhadt talpfák
Völgyekben fekszenek

Más nyarakról évekről
Emberekről regélnének
A háború után
Nem kívánnak felébredni!

Milenko Stojičić Megvédem az új temetőt (Mrkonjić)

(Mitric tesvéreknek, Péternek, Lalinak,
és Pavlovic Duskonak)

Új temetőben régi barátok, két ragyogó
labdarúgó meg a szenvedélyes filozófia és
atlétika kedvelő.

Három gyertyát gyújtok, három ceruzát hegyezek
hogy megkérdezhessem hol érte őket
utol a halál.

Babiloni labdánk városunk felett repül,
a halál súlyos gondolata
szikrázik belőle.

Nevükkel ír alá a költemény villáma
s a sírhant mélyére
száll

Csak a halál, a fekete remekmű mestere
képes verset írni a hantra
labdarúgásról, filozófiáról, atlétikáról.

Post scriptum
Ceruzával ne hadonássz, lapot ne lobogtass,
ne próbáld ki mi mindenre
képes a vers!

Fehér Illés fordításai

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ