A korosodó prózaírót a balassagyamati katasztrófavédelem a városi, balassagyarmati hajléktalanszállón szállásolta el, a kisecseti ház leégése után. Közben volt egy rövid intermezzo a budapesti Lutheránus Szeretetházban, de az ottani bérleti viszony felbontása után az író nem keresett pesti albérletet, hanem visszament régi helyére, a balassagyarmati hajléktalanszállóra a „a cimborák”-hoz. Nos, minden megváltozott. Eltűntek bizonyos lábak (amputációk), de nőttek új, szorgos tolvaj kezek. Ezek a kezek az írót sem kímélték. Általában ugyanaz a felállás jött létre:a feljelentés alapján a rendőrség rávarrta a dolgot valakire – közvetett vagy közvetlen bizonyítékok segítségével, ám a pénz és értéktárgyak márt sohasem kerültek elő, így pl. az író diktafonra mondott ötlettárházától is búcsút mondhatott. A helyzet kezdett tarthatatlanná válni. Méghozzá egyetlen morális tényező miatt: a hajléktalanszállón lakók, de a tágabb környezet sem ismerte még az ártatlanság fogalmát sem. Mivel az állam a legnagyobb rabló, elhatározta, hogy elhagyja az országot. Mehetett volna Londonba Sárközy Mátyáshoz, Molnár Ferenc unokájához, vagy Monacóba, Böszörményi Zoltánhoz és Stephen Vizinczey-hez, aki az Érett nők dícsérete c. munkájából lett dollárpapa, de megérdemelten, mert ínyenceknek szóló esszéket produkál azóta is, igaz, pusztán a saját személyes blogjában. Az író a maga útját választotta. Vett egy bringát 25 rongyért és Balassagyarmaton át átkarikázott Szlovákiába. Eredetileg Liptzószentmiklósra ment volna, még azokhoz a régi barátokhoz, akiket a Szlovákiát lerohanó testvéri tankok előtt isdmert meg. Az első kocsma lett a veszte, de egyben az utolsó kocsma is. A kocsma egyben játékterem is volt, egy bögyös, faros szlovák kislány volt a pultos, bizonyos Loretta. Az első pillanatban kialakuló kölcsönös szerelem legelső akadálya már a küszöbön érte az írót. Egy szemmel láthatóan komolyan elagyabugyált izmos, fiatal férfi alakjában. Azonnal belekötött az íróba. Mit lehet tenni ilyenkor. Az író elsuhant a termetes fickó hóna alatt, a pultnál termett és azt mondta az elkerekedett szemű hölgynek, hogy lazítani jött, ő egy csendes, békés, szolíd ember. Valahogy az alkoholgőzös fejben is felderengett valami, mert a jókötésű legény stílust váltott és meghívta egy sörre az írót. Az elfogadta. A cimbora bevert még nehány deka vodkát, a hozzájuk járó sörökkel és miután szunyált néhány órát ülve, elpályázott. A második típusú látogatók kispénzű szerencsejátékosok voltak. Egy középkorú pár. Az író megszegte fogadalmát és beleszólt a játékba. Azt mondta a hölgynek, hogy ne az első játékra koncentráljon, hanem a másodikra, mert abban nyerni fog. A magabiztos hangnem hatott, no meg a segítőkészség, és a nő az író tanácsai szerint eljárva nyerésbe jött. Ez hozta meg az író számára a második, ajándék borovicskát. Lám, lám, az Alacsony Tátrában még pénz sem kell a becsiccsantáshoz – gondolta. Amikor a párocska eltűnt, az Író támadásba lendült. 10 perc után Loretta az író asztalához ült, szintén meghívta egy italra, majd egy viharos díszbaszás után megígérte, hogy vasárnap bemutatja szlovák szüleinek.

(Folytatjuk)

1. Gergely Tamás:
   2014. november 4. 07:59

   A régi Pingpongregényt asszociálja… Hol van az már…?