Folytatjuk a szabadkai Fehér Illés műfordítóval folytatott virtuális beszélgetésünket. Negyedik kérdéscsomagunk: Életében és műfordítói pályáján meghatározó állomás volt Banja Luka. Meséljen a korabeli irodalmi életről – amely úgymond magához vonzotta önt – és első műfordításairól. Nevezze meg 1-2 akkori tolmácsolását, amikre ma is szívesen emlékszik vissza. (Káfé főnix)
– Hosszas bolyongás után értem el haza, Szabadkára; de Banja Luka és Bosznia, mint második hazám maradt szívem csücskében.
A vers szeretete elemista korom óta kísér. Első fordításaimmal egyetemistaként próbálkoztam. Naiv lélek – Radnóti soraival akartam hódítani!? Műfordítással komolyabban, doktorálásom után kezdtem foglalkozni. Titokban. Pár év után, gátlásaimat legyőzve, mutattam meg fordításaimat néhány irodalomár ismerősömnek. „Jók, de ne várd azt, hogy hasra essenek előtted” – hangzott egy tömör vélemény. Apám egyik bölcselete jutott eszembe: „Fiam, jegyezd meg, sok az eszkimó, kevés a fóka.”
Banja Lukán a „Putevi” (Utak) irodalmi folyóirat 1987. decemberi számában jelent meg egy összeállítás: Fiatal banjaluka-i költők versei. Néhányat lefordítottam, köztük Ajnuša Horozović (Horozovity Ajnusa) verseit is. Ez a névválasztás tudatos volt. Tudtam: Irfan Horozović a „Putevi” főszerkesztője – gondoltam, ha felkeresem húga, Ajnuša verseinek fordításával, nem dob ki. Fogadott. Kiderült, nem húga, hanem a felesége. Találkozásunk első pillanatától kezdve egymásra találtunk. A barátság életfogytiglani.
Irfanon keresztül nagyon gyorsan sikerült szoros kapcsolatot teremtenem a helybeli költőkkel, írókkal. (A kötelékek a mai napig is szorosak.)
Első fordításaim is a Putevi folyóiratban jelentek meg – Nagy László volt a kiválasztott. A kollégák sokat segítettek hiányos szerb grammatikai tudásom legyőzésében, sokszor együtt fordítottunk egy-egy számomra nehéz diónak bizonyuló verset. „Ezüst híd – Srebrni most” c. versfordítás kötetem utószavában erről így írtam:
„Kezemben a kész kézirattal nem először kérdezem magamtól, mennyiben sajátom ez a munka, amikor annyi baráti segítség épült a sorokba. József Attila Nagyon fáj versének címe és refrénje a fordításban Irfan Horozović ötlete. Nagy László Ki viszi át a szerelmet című versének fordítása egy feledhetetlen éjszakához kötődik, amely Ranko Risojević, Stevan Martinović, Ismet Bekrić, Ajnuša és Irfan Horozović és a fordító közös emléke.”
Barátok voltunk. Nem volt kérdéses: a Karácsonyt nálam ünnepeltünk (vagy húszan szorongtunk a kétszobás lakásban), a szerb Karácsonyt Rankonál, majd Irfanéknál Bajramot és Ramazant,… léteztek szülinapok, „slavak” (pravoszlávoknál a ház védszentjének ünnepe), … és könyvbemutatók, meg csak úgy, ilyen-olyan összejövetelek.
A szálak ma is szorosak. Idén nyáron fejeztem be A jövő szaga ismeretlen (Banja Luka-i költők antológiája) című kötetemet. Ha nem jön közbe semmi, tavaszra napvilágot lát – csak magyarul. Ebben a kötetben is szerepelnek azok a fiatal költők, akiknek verseit Irfan kezébe tettem le. Közülük – tudomásom szerint – egyedül Ajnuša tartott ki a költészet mellett.

A leendő kötet utószavából:

„A láthatáron kívüliek:
Akad néhány név a kötetben, akiknek verseit a „Putevi” folyóirat 1987. évi decemberi számában találtam. A „láthatáron kívüliek” közé tartoznak, hisz semmit sem sikerült róluk kiderítenem, de szerintem a kötetben a helyük. Számomra elsősorban a versek tetszenek szerzőtől függetlenül – így talán nem hagyom, hogy feledésbe merüljenek.”

*

Ajnuša Horozović

Anyóka a ciprus alatt

mennyi fájdalom szitál arcáról
bőre hegyek vonulataiban völgyekben kúszik
átlép a túlélők felett
halott alak előtt áll meg
önkéntelen ömlik belőle a mese
csontjaimat az öregség illata mozgatja
ő belefeledkezett a mesébe
én pedig látom
szeretője arcát idézi
száját az ifjúság mosolya
formálja
leheletével álomba tűnt képeket ébreszt
álarcként
áll
a hatalmas ciprus alatt

 

Todor Kršić

Hűtlen madár fészket ne készíts

Te hűtlen madár melegebb fészket készíts
rideg zimankós esztendők várnak rád
szétzilált fészekbe ne fészkelj
álmodat kóbor nap követi
végy lendületet szakíts az éjjel
csak a tél végére emlékezel majd
és nevedben hatalmasabb leszel.

Te madár vedd már végre észre
zokognak a fák a fagyos erdőben
a puha hópelyhek veled táncolnak
s reszketve hozzád simulnak.

Te hűtlen madár melegebb fészket készíts
a szél oly könnyedén szaggatja szét
emlékezni fogsz rám a bölcsre
emlékezni fogsz örökre
mikor a szél átjárja összekuszált fészked
megfagynak szárnyaid
s a feledés kútjába süppednek
a fagyból a mozdulatlanságból
az emlékezet vezet vissza.

Istok S. Bačevac

Malom

a körbezárt hatalmas
kőhenger
ott belül lassan
végtelenül
vakon
összezárt állkapcsokkal
régmúlt időkről
oly konokon
regél
nincs pihenő
töri és zúzza
az új magot

Katica Kovrlija

Kút

Éjjel a káváskút
elhagyott, keserű szeretőnek tűnik.
De ha belenézel, lenn, mély ölén
látod a csillagokat.

Ivo Josipović

Lány a villamos előtt

mindig oly hirtelen száll fel
együtt a széllel
a hátsó ajtón
a felszállók bepréselik

összenyomják
a gyári munkások olaj- és gumiszagú
piszkos-sietős-otthoni ruháikkal
és testükkel
(gondolom ő így gondolja)
és a diáktáskák melyek nem is hasonlítanak táskákra
de titkokkal telnek
éppen úgy mint gazdáik kócos fejei
(gondolom én így gondolom)
ő számomra összepréselt ibolyára hasonlít

sikolyát alig hallják
egyszerű női sikolynak tartják
vagy jóesetben – cinikusan megmosolyogják
a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)
gyengéd bőre iránt
részvétet nem éreznek
(gondolom ő így gondolja)
a ruhák és táskák (ha egyáltalán táskák)
valóban nem emberek
(gondolom én így gondolom)

és így már hónapok óta
a hátsó ajtón száll fel
és figyelem őt
mikor összevillannak szemeink
kezemmel felé intek
ő elmosolyodik
és eltűnik a táskák erdejében
és így már hónapok óta

Fehér Illés fordításai

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ