Kosztolányi Dezső a pesti utcán (52)
Szél
A tavaszias szél végigszáguld a budai hegyeken. Rázza a fákat, zörgetí a tar gallyakat. Lenget, lobogtat mindent.
Négyéves kisfiú bandukol hegynek fölfelé, szél ellenében, az édesanyjával. Küszködnek a széllel. Nehéz a járás. Alig-alig haladnak előre. Kimelegszenek.
A kisfiú hirtelen megáll, s öklét rázva, dühösen ezt mondja: – Mindjárt hozok köteleket, s összekötözöm a fákat, hogy ne fújjon a szél. (Pesti Hírlap, 1933. március 1, szerda.)