A harmadik karácsony

Múlik az idő és amit egyikünk sem mert hinni, aminek a sejtelmét borzadva hessegettük cl a lelkűnktől: jön a harmadik háborús karácsony.
Újat nem lehet mondani már. Régi és megújuló szörnyűségek felsorolását ismételjük ezerszer? S a legszörnyűbb az, hogy semmi se szörnyű többé: megszoktuk, a naponkénti tömeges gyilkolást, mint azelőtt az apró politikai csetepatét.
Jön a harmadik háborús karácsony — mi legyen ajándéka kinek-kinek? Akik jók voltak s megérdemlik… akik szenvedtek és megváltást, vigaszt várnak. Mi lesz ajándéka azoknak, akik egyedül akarnak önzetlenül is jót az emberiségnek, akik a békét akarják és gyáva és gyilkos gúnyolódás, durva visszautasítás, hideg közöny és önző érdekek ellenében küzdenek érte? Oh, az ő ajándékuk mindig csak egy marad: hálátlanság és félreismerés a tömeg részéről, de lelkükben csillogó, gyönyörű, boldog ünnepi előkészület a bizton várt diadal napjára… És a szenvedők, az elhagyottak? Szűk jótékonysági körök alamizsnájából kapnak majd egy-egy morzsát, aztán marad minden a régiben. A megváltás napja még mindig nem érkezett meg.
Minden szerencsétlenek és megváltásra várók közül a gyermekekre, az apátián gyermekekre kell legtöbbet gondolnom és tehetetlen szomorúságban vérzik értük a szívem. Rajtuk nem segítek vele, ha odaadom a kenyerem felét… oh, én nem adhatom meg nekik az ajándékot, ami nem is kerül pénzbe, de ami utat nyit lelőttük az életben: a nevet. Az apjuk nevét.
Ha valahol: itt látszik meg az emberi törvényhozás mai egyoldalúsága: paragrafusok kifogástalanul száraz logikával és kifogástalanul hivatalos nyelvezettel, minden megértő lélek nélkül. Oh, ne szégyeljük és ne féljünk attól, amiért reánk fogják, hogy a szívünk vezet minket. Ha egyetlenegy igaz szívű asszonynak befolyása lett volna három esztendővel: nem lennénk ott, ahol vagyunk.
Ez hiányzik, bármilyen naivnak találják is a kifejezést, a mai világkormányzásból, nagy és kicsiny dolgokban egyaránt: tiszta szív és megértő lélek.
A Nő, 1916. 3. év.12. sz. 194. p