Fülemben édesanyám álomba ringatott meséi, dalai. Átitatják az ismeretlen titok megfejtéséhez vezető fonalat. Ez a titokfonal fonja körbe a zártkörű hétköznapjaimat. Szárnyára vesz és visz a művészet csodavilága felé. Könnyűnek az út nem mondható, élesre töltöm fegyverem, rohangálok kopottan, elherdált szépségeket gyűjtögetek. Olykor, olykor összegabalyodom az agyonhajszolt idővel, gomolyaggá formálódik a titokfonal. Fújja páráját bennem a keserűség. A harcot fel nem adom. És megtörténik a csoda, találkozom a becsület gyöngyszemével: szépség és vágy, hűség és mítosz, oldószer az élet egytémás variációjában. Általa újraélem a kiürült paradicsomot. Színt keverek a szürke hangulatba, majd szétosztom kincseimet. Mosollyal arcomon lépegetek egyre tovább a titokfonal vezette úton.

Forrás: Vár-Lak