A mester tanítványaival Budapesten sétált. Szép nyári este volt, a szellő sem libbent. A tanítványok el voltak ragadtattva. Csodálatos város Budapest, szinte azt lehet mondani róla, lábon járó történelem’’. Nincs olyan utca, amelyben ne lenne legalább három műemlék épület, amiből egy már biztos a világörökség része. Lopva a mesterre pillantottak, arra voltak kíváncsiak, neki mi a véleménye minderről. Ő is érdeklődve, sőt egyfajta lelkesedéssel figyelt meg minden épületet, viszont ahogy észrevette, hogy őt nézik, elkezdett nevetni majd a következőket mondta:
– Tudjátok a világörökség része csak olyan dolog lehet, ami a semmiből születik és oda is tér vissza……

Forrás: Parnasszus-kör, Sepsiszentgyörgy