(Előzmények) A korosodó prózaírót a balassagyamati katasztrófavédelem a városi, balassagyarmati hajléktalanszállón szállásolta el, a kisecseti ház leégése után. Közben volt egy rövid intermezzo a budapesti Lutheránus Szeretetházuban, de az ottani bérleti viszony felbontása után az író nem keresett pesti albérletet, hanem visszament régi helyére, a balassagyarmati hajléktalanszállóra a „a cimborák”-hoz. Viszont érzékeny lelke nem bírja el a sorozatos lopásokat, úgyhogy elindul északnak vagyis a szlovák határnak.
Az első kocsma lett a veszte, de egyben az utolsó kocsma is. A korcsma egyben játékterem is volt, egy bögyös, faros szlovák kislány volt a pultos, bizonyos Loretta. 10 perc után Loretta az író asztalához ült, meghívta egy italra, majd egy viharos díszbaszás után megígérte, hogy vasárnap bemutatja szlovák szüleinek.
*
Sok víz folyt le addig az Ipolyon. Az írót egyedi kinézetéről könnyen felismerték, és egy szlovák csoport meghívta egy másik játékterembe az írót. Jött a rulett. Jutalék volt kitűzve. Az író előszedte mindazt,amit a valószínűségszámításról tudott, osztotta az észt keményen. Reggelre még euróban is komoly dohány várt a szétosztásra. Az író is kezdett belelendülni. Lejelentkezett a balassagyarmati asztalitenisz szakosztály vezetőjénél, aki azonnal hadra fogta a roggyant prózaírót, aki épp lábszárfekélyét gyógyítgatta kerekezéssel és öldöklő pingponggal. Még azt is elérte, hogy könyvtárát (ami megmaradt a lakástűz után) egy helyi könyvtár „befogadja”. Az már csak csokireszelék a habon, hogy a balassagyarmati könyvtár is elállt attól, hogy az író kifizesse a lakástűzben megsemmisült könyvtári könyvek árát. Közben Loretta sem tétlenkedett. Liptószentmiklósi rokonai révén ott keres házat kettejüknek. Most az író feszült, néhol komor. Vasárnap tétmeccse lesz (pingpong) az egriekkel a Dózsa Iskola sporttermében, délelőtt tíz órai kezdettel. Kéretik addig nem zavarni.

(Folytatjuk)