Száz év – nagy háború: A Zenta
A sokszoros túlerő okozta a Zenta vesztét
Száz évvel ezelőtt, 1914. augusztus 16-án süllyedt el a SMS Zenta cirkáló. Az Osztrák−Magyar Monarchia hadihajójának vesztét egy sokszoros túlerőben lévő francia−angol hajóraj okozta. Az elavult cirkálónak nem volt esélye a menekülésre, így a parancsnok bátran szembeszállt a túlerővel. A süllyedő hajóról vízbe menekülőket a korabeli írott és íratlan szabályokat mellőzve sorsukra hagyták.
Az SMS Zenta császári és királyi cirkálót a horvátországi Pulában építették 1896 és 1899 között. Felavatása után hamarosan be is vetették az újdonsült hadihajót, méghozzá a Távol-Keleten, ahol az európai hatalmak – Nagy-Britannia, Olaszország, Németország, Oroszország, az Osztrák–Magyar Monarchia és Franciaország – összefogtak a kínai bokszerlázadás leverése érdekében. Az osztrák−magyar cirkáló legénységének veszteségei is voltak ezekben a harcokban. A Peking melletti összecsapásokban egy gránátszilánk halálosan megsebesítette Eduard Thomann von Montalmar fregattkapitányt, a Zenta parancsnokát.
A bokszerlázadás leverése után az SMS Zenta 1902-ben és 1903-ban Dél-Afrika és Dél-Amerika között ingázott, többször is átszelve az óceánt. A hajó sorsa továbbra is figyelmet érdemel, hiszen éppen az SMS Zentának jutott az a szerep, hogy az adriai tengeri háború első lövését 1914. augusztus 8-án, vagyis alig nyolc nappal az elsüllyesztése előtt leadja Antivari bombázásakor.
A Zentáról regényt író Csonkaréti Károly így foglalta össze a cirkáló feladatait:
„Egy hete kerültek hadiállapotba Montenegróval, és azóta hol a Zenta, hogy a Szigetvár őrködött a kis királyság előtt. Arra vigyáztak, hogy ne érkezhessen utánpótlás Antivariba. Az osztrák–magyar haditengerészet a kialakult szokásjog alapján bejelentette, hogy blokád alá veszi Montenegrót, s így a nemzetközi hadijog értelmében a zár- vagy blokádszolgálatot ellátó hadihajónak jogában állt minden, a part felé vagy a tengerre igyekvő ellenséges hajót elfogni, rakományát elkobozni vagy elsüllyeszteni. A semleges lobogó alatt járó hajók pedig kötelesek voltak a hadihajó felszólítására megállni, hogy az átvizsgálja a rakományukat, és döntsön, továbbengedi-e őket vagy sem”.
A Zenta augusztus 16-án is blokádszolgálatot teljesített az Ulan romboló kíséretében, amikor szembekerült a tizenhét egységből álló egyesült angol−francia hajórajjal. Az Ulan ekkor visszavonulót fújt, ám erre az öreg és lassú cirkálónak nem sok esélye lett volna. A parancsnok, Paul Pachner nem adta meg magát, inkább vállalta a harcot a sokszoros túlerővel szemben. Elkezdődött az első világháború első tengeri ütközete. A Zentának nem volt esélye. Az antant hajói egy negyed óra leforgása alatt megbénították a magára maradt cirkálót, majd gyilkos ágyútűzzel végezték ki.
A parancsnok így írt jelentésében az utolsó percekről:
„Amikor láttam, hogy közeledik a vég, elrendeltem, hogy a bizalmas parancsokat és a titkos rejtjeleket dobják a tengerbe, vessék ki a torpedókat és nyissák fel a szelepeket; de már nem lehetett hozzájuk férni, egyrészt, mert nem volt rá idő, másrészt, mert a hajó a vízvonal közelében ért találat miatt süllyedni kezdett. Ekkor elrendeltem a hajó elhagyását.”
Rögtön az első tengeri csata után folt esett azonban a támadók becsületén. Miután túlerővel könnyedén elsüllyesztették a magányosan küzdő osztrák−magyar hadihajót, a parancsnokok nem rendelték el a süllyedő hajóról menekülők kimentését. Az angolok a franciákra, a franciák az angolokra hárították a mentés feladatát, végül senki sem sietett a Zenta legénységének segítségére.
A tengeri ütközet túlélői négy-öt órányi úszás után érték el a montenegrói partokat, közben nagyon sokan vízbe fulladtak. A legénység tagjai a partra érve sem érezhették biztonságban magukat, ugyanis az ellenséges montenegrói katonák még hadifogolyként sem engedték őket a szárazföldre lépni. Később csak a montenegrói király közvetlen utasítására mehettek ki a tengerből. Végül a hajó háromszáztizenkét főnyi legénységéből százharminckilencen estek hadifogságba, vagyis százhetvenhárman hullámsírba vesztek. Közülük negyvenkilencen voltak magyarok.
(Forrás: honvedelem.hu)
Pusztai Péter rajza