Ahogy a sors hozta címmel új B. Tomos Hajnal-kötet került fel tegnap, november 19-e óta a MEK polcára. Barátunk, munkatársunk ezúttal  prózai munkáit gyűjtötte egybe, amelyekkel olykor  e hasábokon is volt alkalmunk találkozni. Az eredeti fotódokumentumokkal illusztrált könyvecske a szerző szűkerbb pátriája, a négyfalusi csángó valóság huszadik századi emlékvilágába kalauzol el bennünket, majd a kötet végén az írónő novellái, karcoilatai kapnak helyet. 

A szerzői szándékról szóló ajánlással, illetve az írói teljesítményt méltató rövid utószóval hívjuk föl a figyelmet B. Tomos Hajnal munkájára.

Akadály szeretne lenni ez a könyv a feledés útjában, hogy aztán
szerves részként épülhessen be a négyfalusi csángók
önismeretébe. Időben több mint fél évszázadot ölelnek fel a
történetek, amelyek az egyszerű ember ízes-természetes
beszédmodorában hangzanak el.
A beszélgetéseket 1995 és 1997 között rögzítettem hangszalagra,
bennük az akkori öregek emlékeznek kellemes és kínosan
szaggató eseményekre, melyeket – akárcsak generációjuk többi
tagja – úgy éltek át vegyesen, ahogy a sors hozta. Hogy
mennyire szükséges az egyes népcsoportok szóbeli emlékeinek
rögzítése, az a tény is bizonyítja, hogy a kötetben szereplő
elbeszélők közül ma már egy sem él, emlékeiket e jegyzetek
hiján alighanem sirba vitték volna.

B. Tomos Hajnal

Néhány szó a szerzőről és könyvéről

B. Tomos Hajnal elsősorban költő. S nem is akármilyen. Élete úgy
alakult, hogy a múlt évezred utolsó évtizedében újságot is írt –
országos napilap brassói tudósítójaként. Annak, aki pénzkereső
alkalomnak fogja fel ezt a munkát, csupa kín és taposómalom a
megírandó témák örökös hajszolása.
B. Tomos Hajnal úgy fogta föl ezt a lehetőséget, hogy
elhatározta: igyekszik mindent begyűjteni barcasági csángó
környezetéből, ami tünedezőben lévő emlék a múltból,
felmenőinek életviteléből, küzdelméből, vágyakozásából,
erkölcsiségéből. Rokonok, szomszédok, közeli és távolabbi
ismerősök és jelentéses élettörténeteik kerültek sorra papírra,
rendszeresen kitöltve vele a Bukarestben megjelenő Romániai
Magyar Szó hétvégi mellékletének egy meghatározott helyét.
Látszólag a múltról, a huszadik század első feléről, a
világégésekről szóltak a szerző történetei, de azzal, hogy
megörökítették a múltat, mindjárt jelenné is váltak –
meghosszabbodtak az időben, jelentésben, tanulságban. Adott
ponton pedig, a való élet szilánkjai, illeszkedésük logikája önálló
történetek felépítésére ösztönözték B. Tomos Hajnalt. Nem-
irodalmi munkájának értékmentő vonulata megteremtette a
lehetőséget ahhoz, hogy véreinek emlékezete prózába
átlényegítve is tovább éljen. Most már csak kötetbe kellett
gyűjteni azt, ami az újságok lapjai közt megbújt; amiről azt hitte
az ember, hogy a napi szenzáció múlásával együtt maga is biztos
feledésbe merül. Csakhogy a történetek, az élettapasztalatok
makacs dolgok – egyszer kimondva, megosztva a közösséggel,
tanúságként állnak előttünk – sorsunkról, életünkről.

Csíkszereda, 2014. november 13.

Cseke Gábor

1. Petrozsényi Nagy Pál:
   2014. november 20. 07:26

   Engedd meg, hogy elsőnek gratuláljak a kötethez.

2. B.Tomos Hajnal:
   2014. november 20. 07:44

   Köszönöm,Pali,én is csodálom , értékelem önéletrajzi regényedet,jó volna még több hasonló alkotást olvasni Tőled. De elsősorban Gábornak szeretném megköszönni önzetlen munkáját,mellyel úgyszólván végig bábáskodott a könyv „világrajötte” körül.

3. Keszthelyi György:
   2014. november 20. 14:22

   Ehhez csak gratuláln lehet. De hol marad a Jóisten? Legalább utolsósorban.

4. B.Tomos Hajnal:
   2014. november 20. 17:37

   Köszönöm,György a gratulációt.