Háborús epizódok József főhercegről

AZ A KUTYA ÁGYÚ...

Nagyon dübörgött a gránát a Doberdó sziklái között s a szürke köveken ezerszeresen megtörve gördült tova a rémes hang. A fenség a fedezékekben kereste fel bakáit. Megkérdezte az egyiket:
– Hogy vagytok, fiúk?
– Minden jó volna, Fenséges Apám – felelte a baka, azután felemelte a jobb kezét, s kinyújtott mutatóujját halántéka mellett lóbálva, hozzátette: – csak az a kutya ágyú ne volna…

A MAGYAR BAKA PANASZA

A másik baka panasszal jön elő:
– Úgy kéne csinálni, Fenséges Apám, hogy visszaváltozzék az olasz harcmodor.
– Hát megváltozott? – kérdi József főherceg.
– Meg bizony, még pedig hátrányosan, azelőtt mindig disznókat és juhokat hajtottak maguk előtt a taliánok, hogy azok robbantsák fel az aknákat. De most már csak maguk gyünnek. Pedig mink jobb szeretjük a malacpecsenyét…

ÁRVALÁNYHAJ

ADoberdón árvalányhajat szedtek a somogyi bakák; egy nagy csokrot szalaggal átkötötték, s átadták József főhercegnek. A fenség tekintete a messze távolba siklott… Az árvalányhajról eszébe jutott a szép magyar róna, az édes otthon, Magyarország… Csendes merengéséből az osztrák tisztek kérdése riasztotta fel:
– Milyen virág ez, Fenség?
– Árvalányhaj. Nálunk otthon a betyárok viselték a kalapjuk mellett – felelte József főherceg és az árvalányhajat feltűzte a sapkája mellé…

A KATONAI TITOK

A Doberdóra új üteg érkezett. A megfigyelőtiszt egy fiatal zászlós volt, aki a rajvonalból a tartalék felé igyekezett. Útközben találkozott József főherceggel, akit nem ismert meg, mert a fenség – mint rendesen – legénységi köpenyt és sapkát viselt. Őfensége megszólítja a kis zászlóst, aki katonásan tisztelegve bemutatkozik. A főherceg kérdezősködik az üteg állása felől, de a zászlós azt feleli, hogy idegen tiszt előtt nem szabad a katonai titkokat elárulni. A fenség csendesen mosolygott, de nem árulta el kilétét, hanem megkérdezte a zászlós nevét, aki másnap csodálattal és büszkeséggel olvasta azt a dicséretet, amelyet József főherceg hadtestparancsban írt a katonai titok tekintetében tanúsított helyes magatartásért.

A TAMÁSKODÓ BAKA

… Egy katona heverészett a napon. Alig pár nappal előbb, vagy talán épen akkor érkezett a harctérre. József főherceg odament hozzá és szóba állt vele:
– Jól esik a sütkérezés, fiam, úgy-e? – kérdi József főherceg.
– Csak lehetősen – feleli egész közönnyel a baka.
– Hát nem ismersz? – puhatolja a főherceg a begombolkozott, flegmatikus magyart.
– Nem én!
– József főherceg vagyok.
A vitéz ránéz; a főherceg gallérja le volt takarva s aztán nyugodtan kijelenti a magyar baka:
– Azt mindenki mondhatja!
A főhercegnek tetszett ez a paraszti okoskodás és nyomban megkockáztatta:
– Ha a szakaszparancsnokod is azt mondja, akkor sem hiszed?
– A ‘mán más! – üti fel a fejét a tamáskodó baka.

AZ EZREDKOMMENDÁNS

József főherceg vezérezredes szemlét tart a csapatok felett. Egyszerre megáll egy kitüntetett hős népfölkelő előtt és megkérdezi, hogy hol és mikor szerezte kitüntetéseit.
A baka flegmatikusán válaszol:
– Ezredes úrnak alásan jelentem…
– No, fiam, ez derék. Hát tudod-e, hogy ki vagyok?
– Az ezredkommendáns.
– Nem ismersz engem, fiam?
– Nem én, ezredes úr, pedig nagyon hasonlít József főhercegre…

[Forrás. Kézdiszentléleki Jákó Margit: József főherceg. Budapest, 1918, Athaeneum]

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ