Fehér Illés műfordításaiból

Főutca

Igaz századok óta
vagy felnőtt
főutca,
soha senki
nem kérdezett,
hogyan nevezzenek,
neveket adtak
és visszavontak,
kinek éppen hogyan felelt meg
és kényszerítettek,
büszke légy
nevedre.
Egyesek szélesítettek,
mások fasorral díszítettek,
kiköveztek,
aszfaltoztak,
márvánnyal bevontak.
És te?
Mindig magabiztos
voltál,
érezted fölényed,
tudtad, névadóid,
névnapjaid,
múlandók,
hát gondos szülőként,
mindenkire, mint
elsőszülöttre vigyáztál.

A sors csendes tanúja.

Glavna ulica

Mada si punoljetna
već nekoliko vijekova,
ulico glavna,
niko te nikad
nije pitao
želiš li se tako zvati,
već su ti ime davali
i oduzimali,
kako je kome odgovaralo
i tjerali da se
sa svakim od njih
ponosiš.
Jedni su te širili,
drugi drvoredom uljepšavali,
kaldrmisali,
asfaltirali,
mermerom oblagali.
A ti?
Silno uvjerena
u sebe
i svoju nesumnjivu nadmoć,
svjesna prolaznosti
svojih kumova
i kratkotrajnosti imendana,
poput brižnog roditelja ,
sve njih pazila
kao da su prvorodjeni.

Tihi svjedok sudbina.

Csavargó

A hirtelen jött nyári zápor
hozott össze bennünket.
Összekötötte a cigarettafüstöt
és a megáradt folyóhoz
hasonló széles
mosolyt.
A titok a tiltott
szóban rejlett,
a birtokos névmásban
a szégyen.
Ebbe a világba
mindenki beléphetett
de még addig sem
lehetett jelen mint
a járókelő árnya a lámpás alatt.

A szajhával ártatlanul barátkoztam.

Elvenni, osztani, kapni,
egyetlen szó:
Én,
borotvaélen
hozott
csodálatos meséjét,
Ő,
ártatlanságomat.

Addig tartott,
míg helyet nem cseréltünk.
Nem kaptam feloldozást.

Uličar

Iznenadni ljetni pljusak.
zbližio nas
Vezao dim cigarete
i osmijeh
širok poput
izlivene rijeke.
Tajna je bila
zabranjena riječ,
a prisvojna zamjenica
stid.
U taj svijet
mogao je ući svako
i trajati kraće
od sjenke prolaznika
ispod tinjalice.

S kurvom sam nevin drugovao.

Uzeti, dijeliti, dobivati ,
jedna je riječ:
Ja,
njene priče čarobne,
prinesene
na oštrici noža,
Ona,
moju nevinost.

Trajalo je
dok se nismo zamijenili.
Oprost ne dobih.

2013.

Névtelenek

Legyenek
a gyerekek
számozottak
kiabálják
az elégedetlen
polgárok

A tévé
képernyőjén
a földgolyó
forog

A nénike
zavarodottan szemléli
a tetoválást
az aszalódott
könyök alatt

Bezimeni

Djeca
moraju imati
broj
uzvikuju
nezadovoljni
građani

Okreće se
zemaljska kugla
na ekranu
televizora

Zbunjena
starica posmatra
tetovažu
na smežuranoj
podlaktici

2013

*

Slobodan Boco Bajić (sz. Banja Luka, 1951 – )

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ