Kevés szomorúbb hely lehet a világon, mint a nagyváradi állatkert.

A Könyvmaraton második napjára várva tettünk-vettünk a szállodában Láng Zsolttal, s arra gondoltunk, délután öt óráig megnézhetjük az állatkertet. Nemrég újították fel, biztosan szép, az időnkből kitelik, menjünk.

Szép kukák, szép feliratok, szép üveglapok — mögöttük pedig depresszióba zuhant medvék, jaguárok, tigrisek, oroszlánok. Fel se néznek, meg se látnak. A farkasok megmozdultak, a majom játszadozott valamivel, egyébként azonban inkább egy állattani múzeumban éreztük magunkat, mint állatkertben, ahol az ott lakókat jól tartják, ahol élnek az ott lakók, nem vegetálnak. Valósággal ugrándozni kezdtem, amikor a tehén elbőgte magát. A kukát fel lehet újítani, a szemléletet nem.

A Rhédey-mauzóleum a legjobb helyen áll.

Forrás: A jódeménység foka