Ezüst híd – Srebrni most: Predrag Bjelošević három verse
Fehér Illés műfordításaiból
Tény a tömegről (mindöröktől mindörökké)
időben figyelmeztettük
vékony a szilvafa ága
támaszként nem szolgálhat
hagyd a beteges törtetést
termése elérhetetlen
ez az átkozott fa
férges
különben is mi nem régen idegené
nézett ránk és hallgatott
azután ócsároltuk
piszkos vagy elhanyagolt
kecskeszakállú
szégyenkezünk miattad
míg valami harmadik világról álmodozol
nem érzed gyökereid itt vannak
nem kell nekünk a harmadik világ
önmagunknak is feleslegesek vagyunk
még mindég jelen volt
de szemei már menekültek
próbáltuk meggyőzni
más ma a világ
csak a tárgyak bohémok
a csapodárság nem erény
a kuka nem kerevet
a filozófusok nem hordókban élnek
kitagadnak az emberek
felkúszott létrejött majd eltűnt
megszületett egy tekintet
melyhez alkalmazkodunk
Istina o masi (od vajkada do vaveka)
lijepo smo mu govorili
šljivova grana je tanka
ne može biti podupirač
kani se bolesnog penjanja
plod je van domašaja
na tom ukletom drvetu
sve je crvavo
a i šta nije odavno je tuđe
gledao nas je i ćutao
onda smo ga kritikovali
prljav si i zapušten
brad ti jarca
crvenimo za tebe
dok izmišljaš neki treći svijet
zar ne osjećaš korjen ovdje
ne treba nam treći svijet
i sebi smo sami suvišni
još uvijek je bio prisutan
sa očima živo u bijegu
pa smo ga uvjeravali
danas je novo vrijeme
boemišu samo stvari
kani se tih ludorija
kanta za smeće nije krevet
odavno filozofi ne žive u buretu
odreće te se ljudi
penjao se nastajao i iščezao
rodio se pogled
na koji se privikavamo
Közeledjünk ismerjük meg egymást még
Péntek van vásár
emberek áru érkezett
gyerünk
szemmértékkel felbecsülni
és keményen kezet rázva engedni fog
költészet csak a könyvekben
markold meg erősebben
borjút kíván a bolygó
az ár a kezedben van
ezt utoljára mondom
költészet csak a könyvekben
tessék uram választani
melyik festő csendddéletét
kilóra mérjem
a keret másik felét is vegye meg
fala meg fog szólalni
költészet csak a könyvekben
csak lassan lassan a testtel
a fehér egér szerencsét hoz
csak lassan… aprópénz
nincs értelme titkolózni
költészet csak a könyvekben
péntek van vásár
közeledik a nap sötétebb része
induljunk barátom
standunk éjjel kinyit
tele tüskével lufikat árulunk megvesszük
szeszélyből
az élvezet elnyűtt melleit
egy meleg tenyér érintéséért
Priđimo još malo još malo prepoznajmo se
Petak je danas dan pazarni
ljudi stigla roba
idemo
od oka procenjivati
dlanove stiskati čvrsto popustiće
lirika je još samo u knjigama
stegni jače burazore
tele traži planeta
cijena je u tvojim rukama
lijepo ti govorim poslednji put
lirika je još samo u knjigama
izvolite na vagu gospodine
kojeg rekoste slikara mrrrtvu
prirodu na kilogram
uzmite i drugu polovinu rama
zid će da vam progovori
lirika je još samo u knjigama
polako polako svijete moj
miš bijeli sreću dijeli
ali polako… sitan novac
nema smisla obložene riječi
lirika je još samo u knjigama
petak je danas dan pazarni
bliži se i mračna polovina dana
krenimo prijatelju
naša tezga se otvara noćas
prodajemo balone pune trnja kupujemo
za ćik
istrošenu dojku zadovoljstva
za toplo naslonjenu ruku
Ismét kiránduláson apám és barátja fejével
elég idős voltam
jól emlékszem
apám az első a legnagyobb a legerősebb
anyámmal együtt miénk az egész világ
tudják
abban az időben bennünket
különben mi külvárosiak vagyunk
holmi csóró hosszú hajú
csavargók zaklattak
(valószínűleg ők is
pedig farmernadrágosok
tartoztak valakikhez)
egyszer egy kiránduláson rám pillantva
bújt el apám barátja a nyaralóban
ujjával egy illetőre bökött
MENJ az a tiéd
tudod mit kell tenned
(szófogadó gyerek lévén
nekem nem kellett kétszer mondani)
TUDOM kiáltottam
és repült a kavics egy
majom hajába (így neveztük a toprongyosokat)
elég idős voltam
ezt lépten-nyomon éreztem
kiránduláson vagyok
apám és barátja szemével
betöltve a tizennégyet eldöntöttem
visszavonhatatlanul határozottan
apám szemével többé nem kirándulok
dobja el mindenki saját kavicsát
különben is nekem tetszik a két szomszédlány
Ponovo na izletu sa glavom tatinom i njegovim prijateljem
imao sam godina dovoljno
odlično se sjećam
tata je prvi najveći najsnažniji
on ima mamu i cijeli svijet je naš
znate
nas su u to vrijeme
mi smo inače sa periferije
gnjavili neki umašćeni
dugokosi šizici
(ne znam valjda su bili
mada su u farmericama
i oni nečijei)
jednom igrajući se mojom glavom na izletu
tatin prijatelj skriven u vikendici
uperi prst u dotičnog
IDI onaj je tvoj
znaš li gdje ga trebaš
(bijah poslušno dijete
ne dam da mi se govori dva puta)
ZNAM uzviknem
kamen se istog časa zaleti i uđe u kosu
nekom majmunu (tako smo mi tepali čupavcima)
imao sam godina dovoljno
iz časa u čas osjećao to
na izletu sam sa glavom tatinom
i njegovih prijatelja
čim navršim četrnaestu donesoh odluku
neopozivu emotivnu
više ne idem na izlet sa tatinom glavom
svak svoje kamenje nek baca sam
uostalom meni se sviđaju dvije komšinice
Fordította: Fehér Illés
Predrag Bjelošević (sz. Banja Luka, 1953)
Forrás: Ezüst híd – Srebrni most
Pusztai Péter rajza