„Stai liniştită, nu sunt aşa de adormit. Szia! Puszikállak.”

Híres útjaim legutóbbiján, a Kolozsvár–Temesvár–Kolozsvár távon hallottam ezt a beszédet egy embertől, aki mögöttem ült a buszon, és nyilván a feleségével beszélgetett. A busz Váradtól Vásárhelyig közlekedett, s a nyugtatás, hogy tehát nem vagyok én olyan boldogtalan, arra vonatkozott, „nem alszom el, leszállok Kolozsváron”.

Tőlem azonban elvihették volna Tulceáig is, mert én már megkaptam, amiért érdemes volt ezt a göröngyös távot megtenni. Arrafelé, Várad és Temesvár között is akadt egy férfi, aki magyarrománul vagy románmagyarul beszélgetett, s ha így, hát az is értette, akivel. Ő Resicára igyekezett.

Azon töprengtem, hogy sok oka lehet Klaus Johannis megválasztásának. Az egyik a román jobboldal, amely Mircea Cărtărescutól Gabriel Liiceanuig a szebeni polgármester mellett kampányolt, ha már a szerintük angyali Monica Macoveinek semmi esélye nem maradt. A másik a külföldiek, akik a nagykövetségeken olyan dolgokat tapasztaltak, melyektől csak nőtt a felháborodásuk Victor Ponta ellen. A harmadik az erdélyi magyarok nagy részének szivárványos reménységei egy szász irányában (magammal is gúnyolódom).

De mindezek mellett mégiscsak létezik valamiféle latens transzszilvanizmus. Latens és öntudatlan, mondhatnám. Nem abban áll, hogy útitársaim lelkes Kós Károly- vagy Kuncz Aladár-olvasók lennének: amennyire meg tudtam állapítani, nem azok. Nem nevelik magukban az erdélyi gondolatot, nem tudatosítják transzszilván ösztöneiket, hajlamaikat, reflexeiket.

Ám azok mégiscsak léteznek. Öntudatlanul váltanak át egyik nyelvről a másikra, de azt tudják, hogy átválthatnak, mert az, akivel beszélnek, mindkettőt érti. Ha rákérdeztem volna, bizonyára nem is értik, mit akarok – azt viszont tudják, hogy a feleségük-barátjuk anyja magyar, vagy olyan helységben nőtt fel, ahol természetes, hogy ismerik a magyar nyelv egy rétegét.

Talán nem tévedek, ha azt állítom, ez a latens transzszilvanizmus is szerepet játszott Klaus Johannis megválasztásában. „Nem hittem volna, hogy a románok ennyire képesek lebontani a mentális falaikat”, mondta a lány, aki Váradig elvitt, és értettem, mire céloz: az ortodoxiára, Erdély elvesztésének mantrájára, arra, hogy románnak román elnöke és más ilyen etnicista ostobaságra. Erre van egy cinikus és egy optimista válaszom. Az első úgy hangzik: egy szásztól már nem kell félteni Erdélyt: nincs kivel elvigye. A második pedig úgy, hogy azok a kevert mondatok, melyek közül egyet a cikkem elején idéztem, sokat tettek a lebontásban. Ha nincs elméleted rá, akkor is tudhatod, hogy a nem-román feleséged vagy barátod is ember, itt él, nagyjából azt élte meg, amit te – és ha ezt tudod, párhuzamot vonhatsz közte és aközött a másik ember között, aki most indul az államelnöki posztért.

„Te pup, drága lelkem.” Erdélyben (és a Partiumban meg a Bánátban) sokan élnek olyanok, akik így búcsúznak el, és nem volna jó, ha a számuk csökkenne.

Forrás: maszol.ro

1. Keszthelyi György:
   2014. november 29. 07:12

   Péter, itt minden darabokra hull, nem látod? Az elmélet tulajdonképpen nem kéne ütközzön a gyakorlattal, dehát itt még valamirevaló elmélet sincs, egymást marcangolják. Ez Románia. Az egyetlen Románia.

2. Gergely Tamás:
   2014. november 29. 07:43

   A románoknak már annyira elegük van a korrupcióból, hogy egy szászba vetik minden reményük. Ez a mai transzilvanizmus. E simplu, nu? Batátaim…

3. B.Tomos Hajnal:
   2014. november 29. 07:48

   Dicsérem az eszedet és a meglátásodat,dragă Petrişor !

4. Cseke Gábor:
   2014. november 29. 08:08

   Ó jaj, és még mennyi ember szeretne egy kicsit ő is korrupt lenni, de nem megy, mert nem mindenkit érdemes korrumpálni, annyi pénz nincs is a világon, aztán a sok hoppon maradt is nagyon tud szájalni a korrupció ellen. Például egy régebben hatalomban volt ellenzék tagjai is. Végre, ezúttal ne operáljunk ilyen olcsó magyarázatokkal, mint forradalom, megundorodás, remény… Keserűen várom a józanodás reggelét. Elég hamar(osan) eljön…

5. Keszthelyi György:
   2014. november 29. 09:07

   Az a társadalom, amelynek vezetői egymást vadásszák, lesik, korrumpálják a megfelelőket, az ellenfeleket pedig kivégzik, — halálra van ítélve. Egy politikai elit miért nem gondolkodik higgadtan egy mindent átfogó javítási terven? Ugyanazon párt tagjai mocskolják egymást, mert pártjuk kirepíti, szélnek ereszti őket. Akkor hol itt a politikai meggyőződés? Nagyon átlátszó ez a játék, egyetlen igaz szó sem esik az istenadta népről, csak félrevezetések tömkelegét hallom minden oldalról.

6. Gergely Tamás:
   2014. november 29. 11:54

   Hát igen, egy fecske nem csinál nyarat, egy szász nem elég az országos korrupció ellen…

7. Demény Péter:
   2014. november 30. 05:16

   Nem tudom, arról beszéltem-e, amiről ti? Ha a politikusokra nézek, szinte fáj a reménytelenség. Ha utazom, figyelek, remélek. Még megy nekem. :)

8. Cseke Gábor:
   2014. november 30. 06:31

   Ha nem is úgy kezdted, de Tőled jutottunk el oda, ahová. És ez is valami.