Ezüst híd-Srebrni most: Slobodan Bošković négy verse
Fehér Illés műfordításaiból
A szél ideje
(Jeruzsálem – Arie Livne)
Ingó pálmák árnyak az út mellett
Lábunk elé ijedt virág esett
örök idő barangol a vér áradatában
A szürke szentély romolt falán tétlenkedő szél
Bohókás-búsan szunnyadt el
Szégyenében se homlokát se szemét nem emeli
Hintán üldögél a korszak
Fáradtan fényét vesztett
Aranyozott ajtón kopogtat
Az alapjaiban megrendített
Remeg az űr míg a véráramok emelkedett
Dallamában a bőrt is égre feszíti a tér
Húsdarabok futnak szerteszét
Szemfényvesztés ellen titkos lakomára
Vrijeme vjetra
(Jerusalim – Arie Livne)
Zanjihane palme sjenka kraj puta
Preplašeni cvijet ispred nogu pao
Vječito vrijeme kroz krvotok luta
Obješen vjetar u sivoj memli hrama
Ko smijeh tužan na zidu prispao
Ni čelo ni oči – ne diže od srama
Na jednoj ljuljaški vijek spava
Umoran kuca na pozlaćena vrata
No puste dveri gube boju zlata
Vremenu vjetar temelje potkopava
Svemir se klati putuju parčad mesa
Na gozbu tajnu i protiv obmane
Dok bruje krvotoci muzike svečane
I kožu prostor prikiva za nebesa
Az elrejtett nap
Kútba süllyesztettem a napot
Kőből és agyagból épített kútba
a férgek nem jussanak az ivóvízbe
Kútba süllyesztettem a napot
Hogy megmentsem az enyészettől
Minden oldalról láthatatlan
Csapda leselkedik rá
Leveszik az égről
kisajátítják
fényét
Elrejtettem a napot a madarak elől
Mert csőrüket megélesítették
Hogy vörös húsát könnyen
szaggathassák
Most fentről ömlik a víz
Lent a láng
Oduzeto sunce
Sunce sam spustila u bunar
U bunar ozidan opekom i blatom
da crvi ne prodru u pitku vodu
Sunce sam spustila u bunar
Da ga spasem od prolaznosti
Sa svake strane ga poneka
Nevidljiva zamka vreba
Skinuće ga s neba
i skriti
za sebe njegovu svetlost
Sunce sam sakrila od ptica
Što su naoštrile kljunove
Da bolje pokljucaju crveno meso
Sunca
Sad se ozgo prelivaju vode
A ozdo plamen
Édes reménytelenség
Édes reménytelenség
megcsömörlött fények
kényes szövete
hát italoddal engem táplálsz
hát lázálomra engem jegyeztél
elő
Édes reménytelenség
elbűvölően zendülsz
szívemben
a csont ritmusán keresztül
a csavargó szeméből
ki temethetné el
ünnepélyesebben
az akaratot
a csalogató reménytelenségnél
a csalogató lázálomnál
Slatko beznađe
O slatko beznađe
o slatka tkiva
čemerave svetlosti
zar mene prehranjujete sokom
zar mene predodređujete
za groznicu
O sveto beznađe što u mom
srcu odzvanjaš
milozvučno
što može slađe prokapati
iz oka vetra
skitnice
kroz koštani ritam
hoću – neću
od ovog slatkog beznađa
od ove slatke groznice
Ha az álom eltűnik (álomkalózok)
Csordultig vagyok álmokkal
Hogy felszabadítsam szavaimat
kísértet suttogásként
kell beszélnem
Szemem is képeket halmoz
A vidám fehér cseppek
maradjanak továbbra is ott
szemhéjjal lezárva
Sötét lesz
ha az álom eltűnik
Kad sna nestane (snohvatice)
Usta mi prepuna sna
Treba li da govorim šapatom
nekom koga nema
treba li da olakša jezik
I oči su krcate slika
Treba li i dalje da su tamo
prekrivene kapcima
bele kapljice vedrine
Kad sna nestane
biće slepilo
Fehér Illés fordításai
Slobodan Bošković (sz. Kolašin, 1947).
Pusztai Péter rajza