XVII. A magyarokról

Tisztelt Sanantónió Úr!

Legújabb levelemet a demokrácia, önrendelkezés és a kisebbségi kérdés megvilágosításának szentelem. Az ön irányában. Csak úgy mellékesen megjegyzem, hogy Önnek is, ha lépést akar tartani a kortendenciákkal, akkor sürgősen le kell mondania a trónról, demokratikus választásokat kiírni a Boldogsák-szigeteken, és akkor beírhatja nevét a történelem legfényesebb lapjaira. Másképp nem megy. A nép boldogtalan, ha nem küldheti el a fenébe időnként a vezetőit.

Én itten úgy érzem, hogy egyre több a besúgó meg a titokügynök körülöttem. Először föltűnt az a cipész, akit a vonaton ismertem meg, azután kiszúrtam a közönségben egy másik pofát, aki gyanúsan viselkedett. Ez már nem lógott meg. Ügynöknek ügynök volt, be is vallotta, erre kapott tőlem fél másodperc alatt huszonhét pofont (körülbelül, mert nem számoltam), de később kiderült, hogy csak porszívókat akart eladni. Mért nem azzal kezdte? Ábel azt mondta, hogy nem verhetek meg minden gyanúsan viselkedő egyént. Látja, Sanantónió úr, ebből is látszik, hogy nem igazi még ebben az országban a demokrácia, sokat kell még tanulniuk, hogy az egyéni szabadságjogok tekintetében felzárkózzanak. És ne korlátozzák az autonómiát meg az egyéni kezdeményezőképességet. Ez a fejlődés alapja. Én erre tettem föl az életemet, mer csak az a szép, ha valaki mások boldogságáért fáradozik.

Megismerkedtem a székelység nagy kutató tudósával. Kolléga, nagy tudományú ember. Rengeteg tudnivalót halmozott fel, és rengeteg érdekes dolgokat tudtam meg tőle. A magyarokról. Csak néhányat leírok Önnek is, hogy nehogy bután haljon meg.

Itt van ez az aránylag kis nép Európa közepén, és amilyen kicsi, olyan nagy tudással és jelentőséggel bír a világ kultúrtörténetében. És ezt a világ nem tudja! Vagy nem akarja tudni! Szándékosan elnyomják őket, elhallgatják az eredményeiket, kisajátítják a szellemi termékeiket.

Tudta-e Ön, hogy a magyarok találták föl a következőket: írás, olvasás, egyistenhit, nadrág, golyóstoll, gatya, atom- és hidrogénbomba, Cél-vitamin… Mind-mind az emberiség boldogságáért. A magyar nyelv a legősibb a világon, az összes többi belőle alakult ki, leszármazás útján. Már tízezer évvel ezelőtt itt éltek, magas kőházakat építettek, fémeket munkáltak meg, és föltalálták a demokráciának egy olyan fajtáját, amely jobb, mint ez a mai. A világ összes népe tőlük vette át ezeket az ismereteket, csak nem álltak azon a kultúrszinten, ahol a magyarok, és eltorzították, rosszul alkalmazták a dolgokat. És ez a tudós ember mindezt dokumentumokkal bizonyította nekem. Ő maga már száz könyvet megírt, de az akadémikus tudomány nemzetközi összefogással nem hagyja őt érvényesülni. De az igazság olyan, hogy előbb-utóbb napvilágra kerül. (Tapasztalatból beszélek: mindig van valaki, aki köp a rendőrségnek csak azért, hogy őtet futni hagyják.)

Tőle tudtam meg azt is, hogy Románia legfőbb idegenforgalmi vonzereje, az a bizonyos Drakula gróf is csak humbug, átverés, hazugság. A babonás, primitív népek ferdítették le a pozitív magyar valóságot. Mert élt itt egy csodás képességű gyógyító ember, aki a korát messze megelőzve föltalálta a transzfúziót, a vérátömlesztést meg az egész klinikai orvostudományt. Gyógyíthatatlannak hitt betegeken segített. Magyar volt természetesen, a nép nagy szeretettel Vérszívó Karcsinak nevezte. A primitív agyú népek szent folyadéknak, életerőnek hiszik a vért. Ha azt kivesszük a szervezetből, akkor oda az élet. (Ez egybevág az én tapasztalataimmal, de a tudós embert az különbözteti meg a hétköznapitól, hogy kételkedik.) És aztat gondolták, hogy aki kiveszi egyik emberből a vért, és áttölti a másikba, azaz a Vérszívó Karcsi, csak úgy lehetett minderre képes, hogy az ördöggel szövetkezett. Így lesz az emberiség jótevőjéből babona, sötétség, elmaradottság.

A tudós ember megismertetett az általa kidolgozott autonómia tervvel is. Figyelemre méltó. Azt mondja, hogy vissza kell térni a magyarok ősvallásához, megkeresni a népben azokat, akik öt ujjal születtek, belőlük lesznek a sámánok, aztán betiltani a fogamzásgátlást, mert az idegen a magyar szellemiségtől, és a tízparancsolatot is meg kell reformálni. És akkor nincs erő, amely a felvirágzásnak útját állhatná.

Még kicsit ismerkednem kell ezen új eszmékkel, addig is maradok tisztelő híve a demokráciának, és, kérem, fontolja meg, amit javasoltam.

Üdvözlettel,

Füllig W. James

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ