Mindegyiknek köszönök

Bandi első gimnazista. Mindössze néhány hete jár a középiskolába. Arca, mint a tejbe ejtett rózsa. Még nem edződött meg az élet viharában. Sok mindent nem tud még. De napról-napra tanul valamit. Valamelyik napon is diadalmasan újságolja édesanyjának:
– Most már tudom, hogy melyik a nyolcadikos és melyik a tanár.
A nyolcadikosok ugyanis nagyon hasonlítanak a tanárokhoz. Nekik is rendes kalap van a fejükön, nem diáksapka, s irattáska van a kezükben, nem pedig hátitáska, mint a kicsinyeknek.
– Mindegyiknek köszönök- mondja Bandi -, és amelyik szépen visszaköszön, az tanár, amelyik pedig az arcomba röhög, az nyolcadikos,
Mennyi emberismeret van már ebben a kis megfigyelésben. (Pesti Hírlap, 1933. október 19., csütörtök.)