Fehér Illés műfordításaiból

Hiába ébresztem

A növényeknek önmagát magyarázó nap miatt ébresztem
a két ujj között kifeszített égért
a torkot maró szavak miatt ébresztem
fülemmel szeretem
a világ végére kell menni és a füvön harmatot találni
ezekre az itteni tárgyakra hasonlító távoli tárgyak miatt
ébresztem
a homlokuk és nevük nélküli járókelők miatt
az ismeretlen szavak tere miatt a manufakturális parkok látványa miatt ébresztem
bolygónk miatt ébresztem amely talán
akna lesz a véres égbolton
barátaink kőbezárt mosolyától akik két ütközet között
aludtak el
mikor az égbolt nem a madarak óriáskalitkája volt
hanem reptér
sokakéval tele szerelmem a hajnal eleme
ébresztem a hajnal miatta a szerelem miatt magamért
másokért
ébresztem pedig hiábavalóbb az örökre leszállt
madár szólításától
biztosan megszólalt: hát keressen és lássa nem
vagyok
az a gyermekkezű asszony akit szeretek
az a gyermek elaludt nem törölvén le általam ébresztett könnyeit
hiába hiába hiába
hiába ébresztem
mert újan és megváltozottan ébred fel
hiába ébresztem
mert ajka nem nyílik képtelen megszólalni
hiába ébresztem
te tudod elfolyik a víz de nem szólal meg
hiába ébresztem
az elveszített névnek meg kell ígérni valakinek az arcát
a homokban
ha nem így van karomat vágjátok
és kővé változtassatok

Uzalud je budim

Budim je zbog sunca koje objašnjava sebe biljkama
zbog neba razapetog između prstiju
budim je zbog reči koje peku grlo
volim je ušima
treba ići do kraja sveta i naći rosu na travi
budim je zbog dalekih stvari koje liče na ove
ovde
zbog ljudi koji bez čela i imena prolaze ulicom
zbog anonimnih reči trgova budim je zbog manufakturnih pejzaža javnih parkova
budim je zbog ove naše planete koja će možda
biti mina u raskrvavljenom nebu
zbog osmeha u kamenu drugova zaspalih između
dve bitke
kada nebo nije bilo više veliki kavez za ptice
nego aerodrom
moja ljubav puna drugih je deo zore
budim je zbog zore zbog ljubavi zbog sebe zbog
drugih
budim je mada je to uzaludnije negoli dozivati
pticu zauvek sletelu
sigurno je rekla: neka me traži i vidi da me
nema
ta žena sa rukama deteta koju volim
to dete zaspalo ne obrisavši suze koje budim
uzalud uzalud uzalud
uzalud je budim
jer će se probuditi drukčija i nova
uzalud je budim
jer njena usta neće moći da joj kažu
uzalud je budim
ti znaš da voda protiče ali ne kaže ništa
uzalud je budim
treba obećati izgubljenom imenu nečije lice
u pesku
ako nije tako odsecite mi ruke
i pretvorite me u kamen

Rege

Az első napon kimúltak a madarak és kígyók lepték el a fészkeket szeleket
A második napon kijöttek a vízből a halak és üresen folyt a víz
A harmadik napon a város felé indult az erdő de város sehol
A negyedik napon kobakokból és fogcsikorgatásból koponyatornyot építettek
Az ötödik napon az erdő lefejezett tetemeket szedett össze a folyóparton
A hatodik napon valami naphoz hasonló szeretettűz kerekedett
A hetedik napon az angyalok még nem daloltak
A nyolcadik napon hétfőn énekelt először egy hamumadár
és megszólalt a fal.

Hronika

Prvog dana pomreše ptice i zmije nastaniše gnezda i vetrove
Drugoga dana ribe izađoše iz vode i voda oteče prazna
Trećega dana šuma je pošla prema gradu a grada nigde
Četvrtoga dana sazidaše ćele-kulu od lobanja i skrguta
Petoga dana šuma je skupljala kraj reke obezglavljene leševe
Šestoga dana malo vatre zaljubljeno nalik na sunce
Sedmoga dana ne zapevaše anđeli
Osmoga dana u ponedeljak prvi put zapeva ptica
od pepela i zid progovori.

Vers egy virágról

Egy kis virág
Még meg sem szólalt
De már ismeri a nap titkát
És tudja a föld kincstár.

Egy kis virág
Még nem lépett
De már ellátja magát
Fénnyel vízzel levegővel.

Egy kis virág
Nem tudja mi az írás, olvasás
De tudja mi az élet, mi a világ
És terjeszti illatát, bódító illatát.

Pesma o cvetu

Jedan maleni cvet
Još ni progovorio nije
A već je znao sve tajne sunca
I sve što zemlja krije.

Jedan maleni cvet
Još nije ni prohodao
A već je umeo sam da se hrani
Svetlošću vazduhom i vodom.

Jedan maleni cvet
Ne zna da čita i piše
Al zna šta je život, sta je svet
I miriše, miriše.

Ha beszélünk

Ha beszélünk
kimondjuk amit nem akarunk
Ha hallgatunk semmit sem mondunk
de sokat elhallgatunk.

Minden szó azt jelenti
amit hallgatása jelent.

Ako kažemo

Ako kažemo
rekli smo što nismo hteli reći
Ako ćutimo nismo ništa rekli
ali smo mnogo prećutali.

Svaka reč znači ono
što znači njeno ćutanje.

Utolsó költemény

Az esthajnalcsillag kihűlt szemembe néz
és nem találja elveszett tükörképét.
Valaki valahol a csendes gondolatáradat fölé hajol, csüggedten
A bennem lévő keserűség az éterbe porlad
és a távoli napraforgók lehajtják fejüket.

Poslednja pesma

Zagledaće se večernjača u moje ugasle oči,
i neće naći svoj odraz izgubljeni.
Neko će da se nagne negde nad tihom rekom misli, u seti
Prahnuće u svet tuge što su bile u meni,
i pognuće glave daleki suncokreti.
Fehér Illés fordításai

Branko Miljković (sz. Niš 1934. – Zagreb 1961)

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ