Te Halál, hát mégis csak bekopogtattál szegény Utassyhoz, pedig ő korábban hányszor, de hányszor megszólított, felkért, megidézett! Hányszor magához engedett volna, de Te nem, hagytad kéretni magadat, amíg aztán ő is meggondolta magát. Gondolom, azért nem szívóskodtál, mert tudtad, hogy Te is teremtő, mindenható vagy, aki akkor és úgy rendelkezik fölöttünk, mint egy negatív gondviselés.

És mégis, ha szabad ezt így mondanom, lehettél volna nagyvonalúbb, hagyhattad volna még egy kicsit vergődni Utassy testvérünket, abban a csökött létben, amit a sors őrá mért, mert költői vénájából még nekünk is csurrant-cseppent… Mibe került volna Neked, ha kivársz, mondjuk márciusig, hogy betölthesse legalább a hetvenet. Mert az mégis csak más, kerek életkorral a hátunk mögött lelépni… Így az az érzése az embernek, hogy valami befejezetlenül, elvarratlanul maradt, mintha valakit nyitott koporsóban eresztenének le a földbe, mintha…

Tudom, ez a játszma már véglegesen le van játszva, ezt már Te sem vagy képes visszacsinálni, mindenhatóságod csak eddig terjed, a Teremtés nem a Te asztalod, csupán a nagytakarítás, a maradványok eltüntetése, környezetbarát lebontása.

Persze, Te jobban tudod, hogy mit és miért, távolról se kívánok beleszólni bonyolult számításaidba, ezt is csak félhangosan, inkább csak úgy magam elé motyogósan mondtam, amikor kora hajnalban elolvastam a postaládámba érkezett elektronikus hírlevelet arról, hogy meghalt Utassy József, aki 1941-ben született, pár hónappal előttem, és akit fontosnak találtam megszólítani, versenyre kihívni Lírai tőzsde. Fontos versek (Irodalmi Jelen Kiadó, 2006) c. kötetemben; egyike volt ama ötven költőnek, akivel megkíséreltem egyoldalú szellemi párbeszédbe elegyedni. Életemben sose láttam, sose találkoztunk, ő nekem tisztára csak költészet volt, s most már mindannyiunknak irodalomtörténet.

Neked pedig – egy gonddal kevesebb. Szeretném remélni, hogy amíg méltóztatsz elérni hozzám – Te tudod, mikor esedékes -, néhányszor sikerül eltévesztened a házszámot…

Csíkszereda, 2010. augusztus 28.

Cseke Gábor