Utassy József:
MAJD ÖSSZEOMLOK

Majd összeomlok szótlanul
gyaloglás közben a járdán,
jön egy buldog, és megszagol,
mellém ül, vigyáz rám.

Körülállnak öten-hatan,
úgy néznek rám, mintha tóba.
Telefonál valaki a
hullaszállítóba.

A hölgy, a buldogos asszony
lefogja két szemem, reszket.
Repülőgép árnya vet rám
suhanó keresztet.

Futva megjön a rendőr is,
oszlat rögtön, teszi dolgát,
valahonnan előkerül
egy Új Magyarország,

és letakar vele, beföd.
Arca nem árul semmit.
Mellém feketül egy furgon:
rám csukják a tepsit.

Utassy József (sz. 1941, Ózd) olyan számomra, mint egy halálát túlélt Petőfi. Kifelé lobogó lázadása az idő teltével önmaga ellen fordult, a megváltani szándékozott világ kijátszott bennünket, de arra is ráébresztett, hogy az egyén csakis saját magát képes megváltani. De az se semmi…

Cseke Gábor:
HAPTÁKBAN ÁLLVA ELZUHANNI

éjjeli őrségen félálomban valamikor
azon merengtem:
puskámra dőlve silbakol
a túlvilág felettem

s én tisztelgek mintha parancsnokom
ütött volna rajtam
haptákba állok s dől belőlem
panasz helyett a dallam

átlátott rajtam jól tudta ő
a posztban csak testem áll
hagyta szökni a lelkemet
bár menekülni kár

halálom volt és éltem is
barátom nőm apám
három kísértő gyermekem
majd minden éjszakán

haptákban állva dőlni el
így edzem én magam
őrségemen míg a hajnal inge
rámvizül hangtalan

(Lírai tőzsde. Fontos versek. Irodalmi Jelen kiadó, Arad, 2006.)

1. Gergely Tamás:
   2010. augusztus 28. 11:08

   Ilyen „könnyedén” lehet elmondani, ami annyira bonyolult volt, amikor átéltük. Mikor mindenik a maga posztján, s a lelke máshol…

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ