Kádár Gyula sepsiszentgyörgyi történész Gábor Áron életútja c. tanulmánykötetében (Scribae Kádár Lap- és Könyvkiadó. Csíkszereda,2014.) már használja az Ágyúba öntött harangok c. emlékkönyvben közölt dr.Süli Attila tanulmányt. Idézek belőle: „ Bodor Ferencz szerepét a bodvaji ágyúk gyártásában elfogadjuk, mert az egyre inkább bizonyított”(153.o.) „Természetes, hogy az öntésnél Gábor Áron, Eiben öntőmester és Bodor Ferenc is jelen van.”(158.o.) A lap alján, a kritikai apparátusban ezt írja: „ Úgy véljük, hogy Bodor Ferenc ágyúöntéssel kapcsolatos szerepét újra kell értékelni.” Ugyancsak ezen az oldalon – sajnos – a következő csúsztatás olvasható. „Süli Attila hadtörténész úgy gondolja, hogy az első székely ágyúk gyártásának kezdeményezője, mozgatója és főszervezője Gábor Áron”(uo.) Megjegyzem, hogy csak egyik részét idézte a tanulmány mondatának. Az eredeti így hangzik: „ Noha Dániel nem említi meg Gábor Áron nevét, mi a későbbi 1848-49-es források, Turóczi Mózes visszaemlékezése és a vonatkozó szakirodalom alapján úgy véljük, hogy az első székely ágyúk gyártásának kezdeményezője, mozgatórugója és főszervezője a későbbiek folyamán Gábor Áron lett.”(Ágyúba öntött harangok,126.o.) Meg kell jegyeznem, hogy a mondat utolsó részének kihagyása félrevezeti a témában járatlan olvasót.
Mindkét könyv, 140 év után, kiemel két olyan személyiséget-, Bodor Ferencet és Zakariás Antalt-, akikről eddig hallgatott vagy tévesen ítélkezett a történettudomány, pedig nagyon jelentős szerepet játszottak az 1848-49-es székelyföldi hadiipar megteremtésében. Bodor Ferenc nevét pedig, aki Csíkmadarason „ a két magyar haza legnagyobb lőporgyárát” építtette fel és üzemeltette, méltán említhetjük Gál Sándor és Gábor Áron neve mellett.
Dr. Suli Attila, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa elküldte – többek között- azt a kimutatást, mely egy újabb beszédes dokumentum azok számára, akik tagadták és tagadják Bodor Ferenc szerepét az első ágyúk öntésekor. Ahogy sejtettem, ez a dokumentum, mely az ún. Csány lt-ben található, Bözödi György hagyatékában is megtekinthető.

Bodor Ferenc bányaművezető 1849. márc. 24-én SZÁMOLAT-ot ír, azaz elszámol Gál Sándor ezredesnek.
„Azon anyagok – réz, öntött- és vert- vasmennyiségekről, melyeket a cs[ík]sz[ent]domokosi k[incs]t[ári] rézbánya és a m[agyar]hermányi vasgyár az Álladalomnak több részletben adott…”

A táblázatban – többek között- a következő vitazárónak is tekinthető bejegyzések olvashatók:
„A m[agyar]hermányi vasgyártól 3 hatfontos ágyú s a hozzá való golyók, öszvesen 30 m 73 font.”
„A m[agyar]hermányi vasgyáron öntött 3 hatfontos ágyúk s golyók árát tulajdonos Zachariás Antal úr azon feltétellel, hogy az egyik ágyú Erdővidékéé leend: ingyen odaengedi a Hazának …”
Azt is megtudjuk, hogy a három vaságyú- nem kettő és nem rézágyú – ahogy itt is ott is olvasható, 215 Ft, 62 krt.-be került. Arról is értesülünk, hogy milyen fontos szerepet játszott Zakariás Antal és Bodor Ferenc a kézdivásárhelyi ágyúöntő műhely rézzel és vassal való ellátásában.
A vitazárónak tekinthető dokumentum, dokumentumok feldolgozása megtalálójára, dr. Süli Attilára vár, aki tudomásom szerint hozzá is fogott ehhez az igazságszolgáltató, szép munkához.

* A cikkszerző vitájának történetét lásd az Ágyúba öntött harangok (Tanulmányok Gábor Áron születésének 200. évfordulójára) c. könyv 142-143.oldalán.