A kis süvölvény szólalt meg. Kevesebbet látott a világból, mint a két nagy, szerette volna nemcsak növésben, de tudásban is utolérni őket. De volt rejtett panasz is a hangjában:
– Miért nem a túlsó oldalán állunk a könyvtárnak, hiszen ott nagyobb a fény?
– Honnan tudod, Prücsök? – kérdezte tőle az Egyik Nagy, bátyja lehetett, Nagybátyja. -Hiszen sosem jártál arra.
– Mondta Fecske, amikor ideszállt a tegnap.
Megszólalt a Mellette Lévő: -Érdekes, én nem hallottam.
Ám a Süldő nem hagyta annyiban a dolgot: -És többet lehet látni amonnan.
– Mit, hogy száguldoznak az autók az orrod előtt? Gondolj arra, hogy porral telik meg szemed-szád, azt akarod?
– Történnek mégis dolgok.
– Hogy szem előtt vagy és kikapálnak?
Erre a Szendének nem volt válasza. Arra gondolt, hátha úgy van, ahogy a Tapasztalt mondja: jobb itt meghúzódni. A pad mögött,az elhajított cigarettacsikk megett.
Megett, megett. Ha egyszer ide született.
Akit a Természet gyerekláncfűnek teremtett. Pitypangnak.