Sok víz folyt le az Ipolyon, mire BourbanDouglas, a korosodó prózaíró elhagyta a balassagyarmati kórházat, mert lábszárfekélyével a traumatológia, se a bőrgyógyászat, de egyelőre a sebészet sem tudott mit kezdeni, noha dr. Morvai előzékenyen felajánlotta, hogy a kérdéses lábat tőből amputálja. Bourban elhárította az előzékenységet, melyet méltányolt ugyan, de nem fenekedett rá. A fekély egy lábszárkapocs törésből keletkezett. Az oka: aljas indítékból, különösen gonosz szándékból, csoportos bűnszövetkezetben elkövetett kukoricalopás volt. Mohorán. A kánikulában megizzadva, visszafelé Balassagyarmatra, az író elhasalt a betonon. Akkor még nem tudta, hogy mekkora a baj. Próbálta saját magát kezelni, ahogy azt tudós orvos apjától látta. A fekély eleinte egy hajszálvékony repedés volt a sípcsonton. Próbálkozott diófalevélből készült teakivonattal. Azzal borogatta, bízott abban, hogy ez fertőtlenítő és sebösszehúzó hatású lesz. Aztán jött az ezüst kolloid oldat. Aztán körömvirágkrém, kamillakrém, fekete nadálytőkrém, vadgesztenye-kivonat, ám ennek ellenére egy hét múlva a lábszár úgy nézett ki, mint egy másfél kilós bifsztek, amit most vágtak ki valamely békés magyar szürke marha tehénből. Jött a kórház. Ott már csak fejcsóválásra futotta. A kórházi ápolás sem hozott semmiféle javulást. Ezért az orvosok mérgesen hazaküldték. Legnagyobb szerencséjére a balassagyarmati műintézet egyik gondozónője egészségügyi képzést kapott. A kórházban, útravalóként azt kapta az orvosoktól, hogy minimum három hónap mire begyógyul, már ha begyógyul egyáltalán. A kórházban látott először a közelében embert meghalni. Szintén egy lábsebével bajlódó emberről volt szó, aki krónikus alkoholista volt. Infúziós gépen tartották életben. Aztán egy reggel a beteg elkezdett rángatózni, rohantak az orvosok, ápolók, hozták az oxigénpalackot, a defibrillátort, de elkésve. A beteg hördült egyet és már tolták is befele a halottaknak kijáró bádog tepsit. Az egész folyamat tizede lehetett – időben – egy szülésnek. Erzsike nővér vette kezelésbe a halottnak hitt ügyet. Naponta fertőtlenítette és átkötötte a sebet. Ám egy későbbi , szintén a kórházi kontrollon azt mondták neki, hogy még minimum három hónap és esetleg meggyógyulhat. Átmenetileg, hisz a fekély bármikor kiújulhat. Erzsike azonban csodát tett, mert a hat hónapra tervezett gyógyulásból mindössze négy lett. A láb még most is borzalmasan néz ki, de legalább nem sebes. Többen gratuláltak neki, mert szinte minden ismerősének volt egy barátja, rokona stb., kinek sosem gyógyult be a sebe. Valami félreértés miatt Falussy Olgával is megszakadt a beszélő viszony (az író életében a nagy szerelem). Az író imádkozni kezdett. Egy öröme volt csak. A magyarországi médiumok közzé tették, hogy Szlovákiában november tizenhetedikétől uniós állampolgárok, akik nyugdíjasak, ingyen buszozhat. Márpedig az író legalább 10 éve nyugdíjat húzott. Legalább ingyen bebuszozom Szlovákiát, a Felvidéket, amit már gyermekkorában is nagyon szeretett-mondta magában. Közben, már amikor kiengedték, a helyi strandra járt. Ott üdvözölhette Tökszárt, aki az úszómester mellett dolgozott a strandon. Lehetséges kirúgásával próbálta megrontani az író kedvét, aki örült, hogy mellette nem haldoklókat, hanem egészséges embereket láthat. Tökszár nehéz gyermekkor után állt- 88 sikertelen elvonókúrájával benne volt Európa legelcseszettebb csoportjának, ha létezik egyáltalán ilyen kategória. Tökszár reggeli adagja három liter bor volt. Még strandnyitás előtt. A nyári szezon lefújását a városi vezetők egy úszóverseny szerették volna összekötni. Bourban fejében felötlött az éca: Tökszár induljon. Megállapodtak abban, hogy Tökszár átmenetileg felfüggeszti az ivást és csodás eredményt produkál, s állását is megtarthatja így. Sajátos elméletét az író egy apró technikai trükkel egészítette ki. Minden edzés előtt fel kellett dugni Tökszár végbelébe egy hét decis Cabernet Savignon palackot levegővel. Hidrogénhez Balassagyarmaton Bourban nem jutott hozzá. Tökszár az edzéseken bámulatos eredményeket produkált. A két cimbora ivott hát a medve bőrére, no, nem sokat, nehogy lerontsák Tökszár kondícióját.

A versenyt a strandzárás napjára időzítették. Felvonultak a helyi notabilitások Az úszópalánták szülei, rokonai, szomszédok. Tökszár klasszikus stílusban melegített. (Másfél liter bor). 100 méter hátúszást választotta. Úgy gondolta, hogy így rejtettebb marad a technikai segédeszköz, amit az író ragasztószalaggal erősített a nyíláshoz. Eldördült a kérdéses versenyszám előtt a startpisztoly. A rajtnál ugyan Tökszár ráesett a versenykötelekre, de aztán beindult, méghozzá úgy, hogy a táv végén már várták a rajtkőnél az Ipoly TV sajtósai és a Palóc Hírek, Nógrád Megyei Napilap sportújságírói. A híressé vált versenyúszót kérdések özönével lepték el. Ő nem mert kijönni a vízből, nehogy az elszabadult ragasztószalagokat megláthassa bárki. Lihegve, a vízből próbálta eredményeit megmagyarázni. A balvégzet azonban nem késett. Előbb egy elszabadult dugó képében, majd egy a mélyből a felszínre törekvő, levegővel lassan megtelő borosüveg képében. Innen indult a gyászmenet. Tökszárt diszkvalifikálták. Segédedzői állása odalett. Albérletét elhagyta. Pestre költözött. A fáma szerint már a literes óportói is felmegy neki…

1. Kerekes Tamás:
   2014. december 13. 10:51

   és többen látták már melegbárok környékén

2. Gergely Tamás:
   2014. december 14. 12:24

   ezt mint valami negatícumot biggyeszted oda, pedig hát nem bûntény