Csepel és a bukaresti Grivica

Lakatos Béla, Margit, Anna-Antónia, Anna *
Budapest, 1918. március 18. Németh Ferenc fényképészeti műterme,
Erzsébetfalva, Kossuth Lajos utca 2, Budapest

A bukaresti Grivica vállalatot 1897-ben alapította a Román állam, a gõzmozdonyok és a vasúti kocsik javítására.
A Weiss-konzervgyárat Weiss Manfréd és bátyja Berthold alapította, 1882-ben. A gyár 1886-tól tölténytárakat, majd lőszereket is előállított. 1892-ben a Weiss Manfréd Lőszergyár Csepelre költözött. 1914-1918 között egyebek mellett egymilliárd gyalogsági, tízmillió tüzérségi lövedéket készített a harmincezer csepeli munkás, a háború után azonban hatezer alá apadt a munkások száma. A gyártelep 250 hektáron terült el és 216 épületbõl állt. 1919 augusztusa és novembere között 1600 vagonban, és 1200 szekérrel szállították el a gyár berendezéseit a megszálló és fosztogató román csapatok. Többek között ebből gyarapodott a Grivica, és így lett belõle üzem.

Orbán Anna (apja Orbán István) Székelyzsomborról Budapestre került szolgálónak, és a magyar fővárosban feleségül ment Lakatos Bélához, akitől Budapesten két gyereke született: Margit és Anna-Antónia. Trianon után a bukaresti Grivica gyár vezetősége a csepeli üzemektől nyolc szakembert hívott a Grivica gyár beindítására, felfejlesztésére. Egyikük volt Lakatos Béla (Budapest, 1890 – Bukarest, 1963) csepeli szaktekintély, aki a Grivica gyár szerszámműhelyének lett a mestere. Nemsokára a román állam földet ajándékozott az ide telepített szakembereknek, így Lakatos Béla is felépíthette a saját házát a Vestei utca 6 szám alatt, ami Chitila főteréhez volt közel. Lányaik a Patria mozival szemben található román tanítóképzõbe jártak, ami egy zárdaszerű lányiskola volt, csak hétvégén mehettek haza. Margit a gyógyszerészeti egyetem titkárnõje és párttitkára volt, egy Ruginá nevezetűhöz ment férjhez. Egy rokkant gyerekük született Viorica-Ibolya, aki 40 éves korában meghalt. Anna pedig egy Caralau nevezetű felesége lett, nem született gyerekük. Lakatos Béla katolikusként, felesége Anna evangélikusként, Margit lánya és Viorica már ortodoxokként a chitilai Straule§ti ortodox temetõben alusszák örök álmukat. Egy másik csepeli munkás neve Balika volt.
Sok erdélyi magyar legényt behívták kötelező katonai szolgálatra három évre, mégpedig a bukaresti csendőrökhöz. Abban az időben a román csendőrség hivatásos tisztekből és altisztekből, valamint kiskatonákból állott. Míg csendőrtiszt és altiszt alig akadt magyar, a csendőrlegények között arányukon jóval felül„képviselték” nemzetiségüket. De soha nem magyar vidékre helyezték ki őket, hanem Bukarestbe és tiszta román helységekbe. Majd az 1933-as bukaresti nagy sztrájk idején derült ki, hogy miért: Grivica munkásaival javarészt magyar csendőrlegények kerültek szembe, az õ fegyvereikbõl dördültek el a halálos sortüzek. A Budapestrõl ide telepedett szakemberek a munkásosztály sztrájkoló rétegével nem vállaltak sorsközösséget, habár igyekeztek beépülni a helyi társadalomba.
Orbán Anna húga, Orbán Irén (Székelyzsombor, 1936. január 22.) Rigó Istvánhoz (Székelyzsombor, 1929. október 26-Brassó, 2006. november 13.) ment feleségül, házasságukból Margit (Székelyzsombor, 1954. október 17.) lányuk született. Székelyzsomboron probléma volt az iskolázás, ezért Antónia és Margit nagynénik Bukarestbe vitték Margit unokahúgukat 1960-ban, és egy ideig járatták a bukaresti magyar óvodába, amelyik a Liceul nr 9. de limba maghiará keretén belül működött. De Margit, az unoka, egy fél év után sajnos haza kellett költözzön. Lakatos Béla hívására Rigó István eladta ingatlanját Székelyzsomboron, és családjával 1967-ben Bukarestbe költöztek. Eleinte béreltek egy lakást, majd vásároltak egy házat.
A német hadsereg Chitilán egy nagy kiterjedésű és modern lóistállót épített. A második világháború után a román állam eltulajdonította. Az állam ide vásárolta fel a növendékmarhát, bikát, tehenet, juhokat. Nyolc istálló, és négy akol állt a rendelkezésére, az állatokat felhizlalták és továbbadták a vágóhidakra, külföldre is. A juhokat arabok és törökök vásárolták, de levágni õket csak napnyugta után lehetett. Nagyon jó keresetet biztosított. Rigó István volt ennek a vállalatnak a fõböllérje, járta az országot több teherautóval, és vásárolta a kiszemelt állatokat. Székelyzsomborról vitt magának sofőrt. A vállalatnál Rateanu volt az állatorvos, akinek anyja magyar volt. Ő felelt a román filmstúdió lovakkal kapcsolatos produkcióiért. Rigó István anyósa halála után Bukarestbe vitte apósát, Orbán Istvánt (1901-1987), aki a chitilai ortodox temetõben nyugszik. Rigó Istvánt 1990-ben nyugdíjazták, 2000-ben eladta a lakását és hazaköltözött Brassóba. Margit lánya a 104-es iskolába járt a Chitila negyedben, ahol a Soseaua Chitilei főutcán volt a családi házuk, kis távolságra a rokonoktól -, majd a Liceul Dumitru Petrescut végezte, érettségi után pedig a fõvárosi fogorvosi egyetemet fejezte be.
Szomorúan kell megállapítanunk azt, hogy mind a nyolc csepeli szakember Bukarestben lassan elveszítette anyanyelvét, vallását, és családjuk ismeretlenként merült el a román tengerben.

Forrás: Bukaresti Magyar Élet. 2014. 12. szám