Miután jóképű, a női szíveket megdobogtató nagyapám leszerelt a katonaságtól, úgy hozta a sorsa, hogy egyidőben három lányt „sikerült” teherbe ejtenie. Felelősségre vonáskor így mentegetőzött: „ha a fehérnép kéri tőlem, nem futhatok el.”
Már jó ideje udvarolt Rozáliának (nagyanyámnak), akit sikerült behálóznia. De hát milyen a fiatal legény, amikor esze helyett a szíve(?) után megy. Nagyapám sem tudott ellenállni a fiatal és csinos Kéttének (T.T.), aki régóta vonzódott hozzá. Mi több, ezek után sem elégelte meg a legénykedést, és egy harmadik lánynak, Kamillának is megmutatta a csillagokat, nem törődve azzal, hogy kalandjainak beérik a gyümölcse.
A következő elszánt lépés az volt nagyapám legényéletében, hogy bevallotta dédanyámnak: Rozália állapotos tőle.
– Fijam, nincs mit csinálni, el kell venned őt feleségül.
Pár hónappal később Kétté elment dédnagyanyámhoz, hogy kölcsönkérjen néhány korsót a borerjesztéshez. Nagyapám nem volt otthon, Szárazajtán vágta az ölfát. (Rozáliát csak végül kérte meg, amikor megszületett a gyermekük.) Miközben a korsókat szerelték elő, Kétté kibökte szíve nagy bánatát, vagyis, hogy nagyapám gyermekét hordja méhében.
– Nem tehetnénk jóvá a dógot? – kérdezte, arra célozva, hogy nagyapám kérje meg a kezét.
– Az lehetetlen ! – válaszolta hirtelen dédanyám. – Mán eljegyezte Rozáliát.
Kétté könnyes szemmel vitte magával a korsókat. Muszáj volt lemondania nagyapámról. Titokban átment Kisbaconba, és az abortuszt választotta, bár tiltotta a törvény ezt a megoldást.
Késő ősszel következett a harmadik fordulat. Nagyapám napszámosként répaszedni volt Gidófalván. A napszámosok között Kamilla is megjelent, aki mindig nagyapám közelében dolgozott. Egyik alkalommal aztán ekképpen szólt hozzá:
– Kálmán, tudod-é, hogy felcsináltál?!
– Één? – nézett rá kételkedve nagyapám.
– Úgy-e elveszel ?
– Hm… Már eljegyeztem Orosz Rozáliát, de valamit kitalálunk…
Másnap délelőtt nagyapámért jött a testvére:
– Haza kell jönnöd, megszült Rózsika, és bé kell íratnod a gyereket.
Mindezt Kamilla is hallotta. Óriási kőszikla gördült a szívére, hiszen elvesztette nagyapámat. Ennyi elegendő volt ahhoz, hogy Kéttéhez hasonlóan ne hozza világra a gyereket.

A szerzőnek nemrég megjelent prózakötetéből (Elrejtett névjegyek. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2014)