Talált pénz

Dél van. Az iskolából jönnek ki a gyerekek feszes, kinőtt télikabátkában, hátitáskával. Egyszerre egy első elemista fiúcska nagyot rikkant, s rohanvást futni kezd egy gyermekcsoport felé.
– Manci, Bözsíka, Sanyi! – kiáltja diadalmasan. – Nézzétek, mit találtam.
A gyermekcsoport kíváncsian megáll. A kisfiú már köztük van, és mutatja tenyerében a kincset, melyet az imént kapott fel a földről. A többi gyerek elhűlve, csillogó szemmel bámul.
– Hol találtad? – ámuldoznak.
– Nézzétek, csak így csináltam a sarkammal, megpiszkáltam a földet, s egyszerre ott volt.
Egy varázslóra nem nézhetnének ilyen irigykedő bámulattal, mint erre a szerencsés pajtásukra, aki egy kétfillérest talált az utcán, a porban. Talán már nem is jó az a kétfilléres, talán már ki is ment a forgalomból, de – talált pénz volt, és ők életükben először láttak olyasmit, ami „talált”.
Ha az inkák kincsét leli meg az a kisfiú, akkor sem lehetett volna nagyobb az izgalmuk és a csodálkozásuk. (Pesti Hírlap, 1933. november 22., szerda)