Fehér Illés műfordításaiból

Szó

Költemények voltunk születésünk előtt
most a meg nem írt kéziratok után kutatunk
a szivárvány hosszú mancsaival az eget
földre és alvilágra szabjuk
a földet a vérből az éjbe öntjük
az ég szárazsága után
lehullott napokkal locsoljuk
mikor nyelvünk a szavak áradtában
ellopta a víz ízét
az elmúlás előtt mindenki
külön történet volt egy sem különleges
most a nyelv vizében
kutatunk a tűz után
a kiszáradt égboltra
szivárványmancsokkal tesszük vissza a napokat
éjjelekkel a telhetetlen mesékből
kínnal visszaszerzett véres földdel
locsolva az alvilágot
szóból szóba ömlünk
magunk is csak egy szó vagyunk

Riječ

Prije rođenja bili smo pjesme
sada tragamo za sobom neispisanim rukopisima
šakama duge rascjepljujemo nebo
na zemlju i podzemlje
zemlju presipamo iz krvi u noć
zalijevamo popadalim suncima
nakon suše nebeskog svoda
kada su nam jezici preotimali ukus vode
u vatri riječi
prije smrti bili smo priče
svaka za sebe i nijedna posebno
sada tragamo za vatrom
u vodi jezika
isušenom nebu
šakama duge vraćamo sunca
zalijevajući podzemlje noćima
sa krvavom zemljom mukom preotetom
od nezasitih usta priče
presipamo se iz riječi u riječ
i sami smo riječ

Sziszüphosz kővel született

Dusko Trninichez

Hiába az igyekezet
áthidalhatatlan a csillagok felé vezető ív
súlyos teher, nemkívánatos
a végső cél – játszadozás gyengeségeinkkel?
mennyei üdvözlet a napszámosok hátán
két nem elég gyenge igazság ahhoz
hogy egymástól elváljanak
mélységesen szemtelenek a tovagördüléshez
és viszik a vég kezdetét
csak a vesztesek születnek újra
vissza nem nézve

Sizif je rođen sa kamenom

Dušku Trniniću

Uzalud napor
nepremostiv je nagib ka zvijezdama
breme oštro, nepoželjno
krajnji cilj – igra sa vlastitom slabošću?
nebeska poruka na leđima težaka
dvije istine nedovoljno slabe
da se odvoje jedna od druge
pogubno drske da se otkotrljaju
i nose početak kraju
samo gubitnici rađaju se ponovo
ne gledajući unazad

Az élő homok arcképe

Kezdjünk-e a Nap súlyát mérő mérleggel
de ilyen mérleget még nem szerkesztettek
különben se lehet a Napot egykönnyen lemérni
nincs kézközelben
mint ahogyan Isten sem aki éjt nappallá téve bűneink ellen küzd
közelebb van hozzánk szemében homokörvénnyel
a homokórához hasonlóan fáradt áttetsző angyal
hát eltávolítom a Napot és Istent mérő mérleget
meghagyom a fáradt áttetsző angyalt

Fontos-e a költemény számára az angyali szemvillanás
milyen irányba tekint figyelmesen kinek a lelkét méregeti
rajta a ráncok és szárnyai csak fénnyel ápoltak vagy éjsötéttel is
van-e ádámcsutkája
ha ceruzámmal véletlenül megszúrnám ajkát változna-e arcszíne

Hosszas gondolkodás után
elhatároztam elzavarom az angyalt
valaki hozzám közelebb álló sírjon
és könny helyett
időtmérő homok csepegjen ránk

törlöm az arcot is
csak a szemét hagyom meg
az élőt a homokhoz egyedüli méltót

Portret živog pijeska

Da li početi sa vagom kojom se mjeri težina Sunca

ali takva vaga još nije konstruisana
niti se Sunce da lako izmjeriti
ono nam nije nadohvat ruke
kao ni Bog koji svakodnevnonoćno ratuje sa našim grijehovima
sigurno je bliži umorni poput pješčanog sata
providni anđeo sa pješčanim vrtlogom u očima
zato ću skloniti vagu Sunce i Boga
a ostaviti umornog providnog anđela

Da li je za pjesmu važna boja anđeoskih očiju
na koju stranu svijeta gleda i čiju dušu pažljivo iščitava
da li su mu bore i krila njegovani samo svjetlošću ili i tamom
ima li Adamovu jabučicu
ako bih ga slučajno olovkom ubo u usnu da li bi mu lice promjenilo boju

Nakon dužeg razmišljanja
odlučio sam otjerati anđela
neka neko još bližnji plače
a umjesto suza
pijesak dugo kaplje po nama premjeravajući vrijeme

izbrisaću i lice
ostaviću samo oči
one su jedine žive i dostojne pijeska

Fordította: Fehér Illés

Željko Đurđević Banjalukán született (1976). Eddig négy verseskötete jelent meg.

Forrás: Ezüst híd – Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ