Jámbor az idõs parasztember a falu végén lakott. Egyik õszelõn panaszával többször felkereste a helyi polgármestert, hogy a medve rendszeresen bejár a kertjébe, összetöri a kukoricást és felborítgatja a méhkaptárakat. Kérte, lõjék ki a medvét, vagy legalább „beszéljék rá”, hogy keressen magának más helyet a látogatásokhoz, azaz ijesszenek rá, hátha elmarad onnan.
Jámbor hiába várt megoldást a polgármestertõl, mert az nem vette komolyan a bejelentést, sõt, amikor megelégelte, hogy sûrûn zaklatják a medveüggyel, nagyképûen vetette oda a kárvallottnak : „Kösse meg, ha nem fogad szót!” Jámbor felveszett, hogy adófizetõ polgár létére ennyire kisemmizik. Gondolt egy merészet, hazament és egy háromliteres üvegedényt félig megrakott mézzel, aztán ráöntött egy liternyi szilvapálinkát. Sötétedés után alaposan összekeverte az edény tartalmát, majd a letört a kerítéshez tette azt, õ maga pedig a szekér alá bújt.
Nemsokára megérkezett a „vendég”, s mintha érezte volna, hogy az útját keresztezõ üvegedény neki van odakészítve, felnyalta az egész mézet. Úgy megrészegedett, hogy visszafelé menet elaludt a kukoricásban. Ekkor Jámbor kibújt a szekér alól, és a kerékkötõ lánccal megkötözte az elkábult állatot.
Reggel a földjéhez csõdítette a falu népét, hadd lássák, hogyan kell megbüntetni a tolvajt. Az közben magához tért, és felbõszülve próbált megszabadulni a láncaitól. A hír hallatán a helyszínre sietett a polgármester is, akihez elégedetten lépett oda Jámbor, mondván :
– Én megkötöztem… Ógya el maga !

A szerzőnek nemrég megjelent prózakötetéből (Elrejtett névjegyek. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2014)

1. Gergely Tamás:
   2014. december 25. 10:11

   Ugye, székely emberrel történt meg?

2. Cseke Gábor:
   2014. december 25. 10:27

   A szerző mikóújfalusi, történetei szűkebb környezetének tövéről fakadtak. Ergo: székely ember…