A diadalmas csaták rokkant hősei kenyeret kérnek. Azok, akik vérükkel védték a hazát, akik egészségüket, testi épségüket, jövőjüket, boldogságukat áldozták fel érettünk, a nemzet nagylelkűségére appelálnak. A szellemi, erkölcsi és anyagi kincsek egész özönét ajándékozták a hazának és bénán, betegen, koldus-sorsban kerültek haza. Ezeknek a rokkant-hősöknek sokkal tartozunk, ezeknek adósai vagyunk mindnyájan. A nemzet, a társadalom érzi is ezt, minden eszközzel igyekszik nagy tartozását leróni. A jótékonyság is megteszi a magáét és az állam is munkába vette a rokkant-ügyet. A napokban felállították a rokkantügyi hivatalt, amely központi szerve lesz a rokkant-hősökről való állami és társadalmi gondoskodásnak. Már eddig is sok üdvös intézkedés történt ezen a téren. Március végévél húszezer rokkant katonánk volt, ezek közül 12.000 a béna és 6000 a csonka, — ez utóbbiak közé számitják a kéz-és lábujj -csonkulásokat is. A bénák számára úgynevezett utókezelő gyógyintézeteket, a csonkák számára pedig mesterséges végtagkészítő műhelyeket létesítettek a fővárosban és a vidéken. Ilyen utókezelő gyógyintézet négy van.

Legrégibb a budapesti Révész-utcai, a melynek sebészeti osztályán külön javitó műtéteket végeznek. Ezt úgy kell érteni, hogy azokat a betegeket, akiket egyszer már eredmény nélkül, vagy hibásan operáltak, itt új műtét alá vetik és mint a tapasztalat mutatja az új műtét sikerül is. A Révész-utcai utókezelő gyógyintézetben két mechanoterápiai gyógytermet és Zander-készülékeket szereltek fel, ugyancsak itt odonto-ortopédiai osztályt is létesítettek, ahol állkapocs- és fogazatsérüléseket gyógyítanak.

A második utókezelő gyógyintézet Budán van a Császárfürdőben. Itt ugyanis kibérelték a Császárfürdő fedett uszodáját és a több, mint negyven fokra hevített forrásban naponta kétezer igazi meleg fürdőt adnak a katonáknak. A Császárfürdő szomszédságában a főváros télkén van egy fiziko-teralgiai intézet is.

A harmadik utókezelő gyógyintézetet Pozsonyban állitják fel: itt nemcsak utókezelő terem lesz, hanem mesterséges végtagokat előállító műhely és rokkantiskola is. Gondoskodnak végül a rokkantaknak a tanításáról is: a Pozsonyi-úton rendezték be az első rokkant-iskolát, ahol a rokkantak kizárólag gyakorlati oktatásban részesülnek. Itt elméletet nem tanulnak, hanem keresetet adó foglalkozásra tanítják őket, még pedig azokat, akik az allábszáron csonkák maradnak, a mezőgazdaság további folytatására és azokat, akik a mezőgazdaság terén többé nem működhetnek, ülő iparra.
A második ilyen rokkantiskolát a Császárfürdőben, a harmadikat Pozsonyban rendezik be.

A rokkantakat a hadsereg nem engedi felülvizsgálatra és a háború végéig nem bocsátja el őket kötelékéből és így nemcsak ők részesülnek a hadsereg tartásdíjában, hanem családtagjaik is a bevonultak ellátásában. Általában a háború igen sok közegészségügyi kultúrát terjesztett a nép körében.

Élet, VII. évfolyam, 38. szám, 1915. szeptember 19. / Hétről-hétre