Bújócska

Háromesztendős kislány. Mélyen elmerülve ül zsámolyán egy sarokban.
–  Mi lek, baba? Miért ülsz ilyen komolyan? Mire gondolsz? – faggatják.
– Várj csak, hagyj békén – mondja. – Bújócskát játszok. Eldugtam a babámat, s most várok, amíg elfelejtem, hogy hová dugtam. Ha már elfelejtettem, akkor megkeresem.
Mennyire bevilágít a gyermeki lélek működésébe ez a kisjáték. A képzelet megváltoztatja a valóság képét. (Pesti Hírlap, 1933. december 22., péntek)