Bár­mi­lyen jó han­gu­lat­ban tel­tek is a pró­bák, egyik es­te a tor­kunk­ban meg­der­medt a ne­ve­tés. 1977. már­ci­us 4-én. Ép­pen ki­áll­tam kö­zé­pre zagy­va val­lo­mást ten­ni. El­kezdtem: „Én elő­vi­gyá­za­tos­ság­ból… úgy­szól­ván… hogy meg­előz­zük a bajt…” Ab­ban a pil­la­nat­ban mo­raj­la­ni kez­dett a né­ző­tér, hul­lám­za­ni a szín­pad, csat­tog­ni az ol­dal­só va­saj­tó…

(Nap­ló) Pró­ba köz­ben a szín­pa­don ka­pott a föl­dren­gés a Le­szá­mo­lás 2. ré­szé­ben. Csak a szín­pad va­sajtó­já­ig tud­tam me­ne­kül­ni. Né­hány pil­la­nat szem­be­né­zés a ha­lál­lal.

A klub­ban gyü­le­kez­tünk holt­sá­pad­tan.

Amint a meg­ráz­kód­ta­tás­ból ma­gunk­hoz tér­tünk, az egyik kol­le­gám il­le­del­me­sen el­ké­re­zett a ren­de­ző­től, én meg ké­rez­ke­dés nél­kül vág­tat­tam ha­za szem­re­vé­te­lez­ni a fe­le­sé­ge­met. Bun­dá­ban, zse­bé­ben a há­zas­ság­le­vél­lel várt rám az elő­szo­bá­ban. Pénz nem volt ná­la. A bun­da alatt sem­mi. El­me­sél­te, für­dés után el­nyúlt az ágy­ban, Rejtőt ol­va­sott, ép­pen ha­ho­tá­zott, ami­kor huss, ki­re­pült a sző­nyegre.

Ugya­nab­ban a pil­la­nat­ban egyik kol­le­gám is a pad­lón lan­dolt. Fa­lu­ra lá­to­ga­tott a le­en­dő apó­sá­ék­hoz. Et­tek, it­tak, ud­va­rias­kod­tak, asz­tal­bon­tás után a só­vár fia­ta­lok át­som­for­dál­tak a tisz­ta­szo­bá­ba vég­re fel­ven­ni az elő­le­get. A bol­dog vő­le­gény ép­pen cen­tiz­te a cél­pon­tot, ami­kor hir­te­len­jé­ben szárny­ra ka­pott…

Viskyt a kocs­má­ban ér­te a föl­dren­gés. Ha­nyatt-hom­lok me­ne­kült a ki­já­rat fe­lé. A fe­le­sé­ge utá­na­ki­ál­tott:

– Ár­pi, vi­gyél en­gem is!

– Szí­nész va­gyok, nem kel­lé­kes.

Ahogy egy csep­pet csil­la­pod­tak a ke­délyek, a pró­bá­kon igye­kez­tem test­tar­tás­ban, ru­há­ban, maszk­ban, mi­mi­ká­ban min­den tő­lem tel­he­tőt rá­la­pá­tol­ni a fi­gu­rá­ra. Bír­ta! Még a fe­le­sé­gem is csak ak­kor is­mert rám, ami­kor nagy­ké­ső­re meg­szó­lal­tam.

(Nap­ló) Ma vi­zio­nál­ták a Le­szá­mo­lást (dé­le­lőtt).

Szép di­csé­re­te­ket kap­tam. Az erőm és a mun­ka­ked­vem meg­két­sze­re­ző­dött.

Jó vá­gá­nyon va­gyok. Meg­nyer­tem az el­ső me­ne­tet.

– Haj­rá, Tu­tu­ka, csak ne­hogy jöj­jön a vo­nat!

Az el­ső me­ne­tet ke­mény hely­tál­lás­sal nyer­tem meg: az el­ső rész­ben ke­mé­nyen áll­tam egy­helyt. Őriz­tem a há­rom pa­rasz­tot. Csak a fe­je­met moz­gat­tam és a mi­mi­ká­mat. Min­dent le­re­agál­tam. A töb­bi­ek vol­tak az ak­ció, én vol­tam a re­ak­ció. A né­zők in­kább en­gem néz­tek. Ami­kor a má­so­dik rész­ben el­ha­land­zsáz­tam a szö­ve­ge­met, a be­mu­ta­tó kö­zön­sé­ge nyílt­szí­ni tapssal fi­ze­tett. De én nem ér­tem be ennyi­vel.

(Nap­ló) A Le­szá­mo­lás­be­li ala­kí­tá­som­nak na­gyon szép vissz­hang­ja van a kol­le­gáim kö­ré­ben. Ép­pen ezért még job­ban nyug­ta­la­nít a Hegyi pa­tak.

Ta­má­si Áron­tól a He­lyi pa­tak tud­tom­mal ős­be­mu­ta­tó volt. Tom­pa Mik­lós ren­dez­te, Kiss At­ti­la ké­szí­tet­te elő és in­dí­tot­ta el ne­ki. Ne­kem a Ter­ge szö­kött, té­tova ka­to­na sze­re­pe ju­tott.

At­ti­la nem nyug­ta­lan­ko­dott, mert tud­ta, hogy Tom­pa mes­ter úgyis meg­for­gat­ja az egé­szet a ten­ge­lye kö­rül, az­tán a fe­je te­te­jé­re ál­lít­ja, és majd csak a vé­gén a tal­pá­ra, ami­kor már min­den­ki be­le­szé­dült. Így lett be­lő­le szé­dü­le­tes elő­adás.

Köz­ben:

(Nap­ló) A Há­rom a tánc be­mu­ta­tó­ja a Szak­szer­ve­ze­tek Kul­túr­há­zá­ban a 2-es Lí­ce­um diák­jai­val.

– Hogy ez mi le­he­tett? A há­rom kö­zül ma már egy­re sem em­lék­szem.

… a Nép­mű­vé­sze­ti Is­ko­lá­ban (va­ló­já­ban Mű­vé­sze­ti Né­pis­ko­la – megj. most) (…) elvál­lal­tam a szín­ját­szó tan­fo­lyam ve­ze­té­sét. Szó van ar­ról is, hogy át­ve­gyem az ok­ta­tást a Né­pi Egye­te­men.

– Mi­fé­le ok­ta­tást, Tu­tu­ka?

Ma­gyar nyel­vet ta­ní­tok a Trak­to­ris­ko­lá­ban.

– Csak he­lyet­te­sí­tet­tél, Tu­tu­ka. Sze­ren­csé­re nem an­golt.

Ma dél­ben bú­csúz­tat­tuk a zom­bo­ria­kat. Fel­lép­tek még Te­mes­vá­ron, Bras­só­ban, Ud­var­he­lyen.

– Vi­szo­noz­ták a mi de­cem­be­ri fa­gyasz­tó Gá­csér­fej-elő­adá­sun­kat.

Tom­pa mes­ter me­sés ren­de­ző volt. Né­ha vé­ge-hossza nincs me­sé­be kez­dett pró­ba előtt, után, he­lyett. Er­re mond­ták: in­dul a szé­kely kör­va­sút. Ezek a szel­le­mes szel­le­mi ka­lan­do­zá­sok oly­kor töb­bet ér­tek egy pró­bá­nál. Ilyen­kor, de pró­ba  köz­ben is T. mes­ter tel­je­sen kie­sett az idő­ből.

Le­gen­dáz­ták ró­la, hogy egy­szer, ami­kor a szí­né­szek már ájul­doz­tak a szín­pa­don, egyi­kük meg­koc­káz­tat­ta:

– Mik­lós bá­csi, ne tes­sék ha­ra­gud­ni, de már há­rom óra van.

– Rend­ben, gye­re­kek, ak­kor men­je­tek ebé­del­ni és hat­ra gyer­tek vissza.

– De Mik­lós bá­csi, éj­jel há­rom óra van.

Az öreg szen­ve­délyes kár­tyás volt. Ha ide­gen­ben ren­de­zett, ké­pes volt át­ját­sza­ni az éj­sza­kát a dé­le­lőt­ti pró­bá­ig. Egy al­ka­lom­mal haj­nal­ban az egyik szí­nész kér­te, hagy­ják már ab­ba, mert ne­kik még ha­za kel­le­ne ugor­ni­uk.

– Rend­ben, fi­úk, még egy kör és fe­lál­lunk.

Kis idő múl­tán:

– Na, Mik­lós bá­csi, le­járt a kör.

– Jól van, ak­kor áll­va ját­szunk to­vább.

Na­gyon sze­ret­tem hall­gat­ni a Mik­lós bá­csi me­sé­it. Íze­sek, hu­mo­ro­sak vol­tak, re­me­kül vi­lá­gí­tot­tak rá a szer­ző­re, a da­ra­bra, egy-egy fi­gu­rá­ra, még ak­kor is, ha lát­szó­lag egyé­bről szól­tak. T. mes­ter tü­rel­mes­sé­gé­vel, ala­pos­sá­gá­val, min­den­fé­le vál­to­zat kör­be­já­rá­sá­val még a húr­ta­lan szí­nész­ből is ki tu­dott he­ge­dül­ni va­la­mit. Be­lő­lem a Ter­gét min­den­kép­pen.

(Nap­ló) (A szem­lél­te­tő fő­pró­bán – megj. most) Szen­zá­ci­ós for­mát fog­tam ki, mint még so­ha. Túl­zás nél­kül: ko­moly si­kert arat­tam.

Ke­mé­nyen, ön­hitt­ség nél­kül – to­vább!

Min­den­ki elis­mert, az elő­já­té­kot meg­nyer­tem.

– Tu­tu­ka! Előbb az elő­já­ték, azu­tán az el­ső me­net!

A kö­zön­ség­si­ker nem azért volt for­ró, mert már jócs­kán be­le­fu­tot­tunk az évad vé­gi nyár­ba, ha­nem mert az elő­adás olyan tisz­ta és üde volt, mint a hegyi pa­tak. És nem di­de­reg­te­tett, ha­nem szí­vet for­ró­sí­tott, el­bű­völt. Vár­tam hát a hű­vös kri­ti­ku­sok csat­la­ko­zá­sát a kö­zön­ség­hez.

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ