Számvetés

Az interneten tallózva rábukkantam két régi általános iskolai osztálytársamra: Szuhánek bácsi, egykori tornaedzőm és Liszka Jánosra, a hajdani híres petrozsényi fényképész fiára. Elég szépen megöregedtek mindketten, amiben semmi rendkívülit nem látok, de hogy egyik se emlékezzék rám, számomra felfoghatatlan, ugyanis agyilag mindkettő egészséges.

Bár Flórián Teofil és Ţabrea Ghiţă barátom is feltűnne egyszer valahol! Ebben azonban egyre kevésbé reménykedem, mint ahogy abban sem, hogy a fiam csenget be hozzám egy szép napon. Miután életem nagy részét mindenféle áttörés és kiugrás nélkül leéltem, s ami még hátra van, nagy va­lószínűséggel ugyanígy fogom leélni, talán nem ártana röviden összegezni a lényeget. Első, egyben legsokatmondóbb ténynek tekintem, hogy valaha magam is az értől indultam, de a mai napig sem futottam be a nagy, szent Óceánba. Pedig de megküzdöttem érte, de akartam, és a tehetségem sem hiányzott. Kivéve egyet: a szerencse. Valahogy ebből jutott nekem a legkevesebb. Lucsi, cirkusz, színház, írói karrier, soha egyetlen álmom, jelentősebb elképzelésem sem vált valóra. Utolsó próbálkozásként szerettem volna bejutni a Magyar Írószövetségbe. Piti ügy, nem? De legalább ennyi kárpótlást csaljak ki az élettől! Nem sikerült: hiányzott hozzá két írószövetségi tag ajánlása. Pontosabban csak egy, mert Csernák Árpád, a Búvópatak főszerkesztője volt olyan kedves, hogy beajánljon az elnöknek:

Szentmártoni Jánosnak
a Magyar Írószövetség Elnökének

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Írótársak!

Ajánlás Petrozsényi Nagy Pál író
a Magyar Írószövetségbe történő felvételéhez

Petrozsényi Nagy Pál 1942-ben született Kolozsváron. Apja ref. lelkész, anyja pedagógus volt. Ő is a tanári hivatást választotta. Iskoláit Petrozsényban végezte. A marosvásárhelyi főiskolai évek után Nagyváradra került. Itt kapcsolódott be az irodalmi életbe. Először, újságcikkeket írt. Megtanult németül olaszul, spanyolul, franciául, de mindez kevés volt ahhoz, hogy érvénye­sülni tudjon a Ceauşescu-rendszerben. Válaszút elé került: börtönbe kerülni, vagy elmenekülni onnan. Ő az utóbbit választotta. Döntéséről így ír önéletrajzában: „Hogy jól tettem-e? Azt hiszem, igen, noha itt magyarban sem fonják kolbászból a kerítést, és a jövő sem mutatkozik egyelőre ígéretesnek, viszont nem érzem többé másodrendű polgárnak magamat. Hazajöttem, itthon vagyok.” Jelenleg Kecskeméten él.
Magyarországon megjelent könyvei: Cirkusz (novellák, karcolatok). Az én német nyelvtankönyvem (német leíró nyelvtan). Túrós puliszka (elbeszélések, novellák).
Folyóiratunk több novelláját valamint Viktor és Viktória című kisregényét közölte. Ez egyben azt is jelenti, hogy ismerem és jónak tartom Petrozsényi Nagy Pál igazságkereső, olvas­mányos írásait. Örömmel és szeretettel ajánlom felvételét a Magyar Írószövetségbe.
Tisztelettel.
Csernák Árpád író, a Búvópatak Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas főszerkesztő, a Dél- Dunántúli Írócsoport (egyik) titkára

Rövid, de velős referencia, nemdebár? A másodikat azonban azóta sem tudtam felhajtani. És most már nem is akarom, mégpedig azért nem, mert én, és nem más akarja.

Egyébiránt megvagyok. Egészségem ugyan nem tökéletes (kezdődő cukorbaj, álmatlanság, kisebb prosztatagondok), de még így is erősebb, egészségesebb vagyok ezernyi korombeli öregnél. Ha ehhez hozzáveszem a szerény, ámde biztos anyagi jólétet, istenkáromlás lenne lázadozni a sors ellen. A politikai pártok, csatározások nem izgatnak. Megértem két rendszerváltást, négy köztársasági elnököt (Szűrös Mátyás, Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Áder János). Most éppen az Orbán-kormány ügyködését figyelem. De már egy kicsit kívülről, mint minden öregember, aki bármelyik pillanatban elmehet Földvárra deszkát árulni. Délutánonként besüllyedek egy fotelbe, és elmerengek a múltamon.

Szieszta

Néha eszembe jut Petrozsény, Lucsi, Kajántó. És akkor… Akkor újra gyermek vagyok, versenyt futok Szivarral, és pislogva nézem, hogyan illegeti magát a kajántói Bolond Irén.
Itt a vége, fuss el véle!

1. B.Tomos Hajnal:
   2015. január 7. 07:51

   Irószövetségi tag? Balassi,Csokonai,Berzsenyi….ők talán hallotak-e ilyesmiről? Ettől még oszlopos tagjai lehettek és bizonyosan lesznek is a magyar irodalomnak.

2. Gergely Tamás:
   2015. január 8. 09:40

   Azért „Orbánt” még meg kellene írnod…