2.

Aki az eddigiekből azt hinné, hogy nagy történelmi tablót készülök fölvázolni a formás kis napló kapcsán és elkezdem majd kutatni-böngészni Marosvásárhely kiegyezéskori társadalmi térképét, az csalatkozni fog, esetleg megkönnyebbülten felsóhajthat. Semmi ilyesmihez nincs bennem hajlandóság. Ahhoz ott vannak a helytörténet tapasztalt és jól bejáratott szakemberei, tanárok és professzorok, mindenféle levéltárosok, és úgy gondolom, hogy az a része a kérdésnek nagyjából meg is van oldva, tisztázva vagyon.

Éppen csak ennek az ifjú embernek, aki a Deák Lajos (DL) névre hallgat, a helyét kellene megtalálnunk a továbbiakban ama zaklatott, de azért mondhatni kiegyensúlyozott, gondtalan békeidőben, amit a kiegyezés hozott az anyaországi és erdélyi magyarságnak. Az erről szóló információk, DL kisvilágának elemei pedig ott vannak a naplóban.

Lássuk csak, hogyan telnek hétköznapjai.

Hősünkről hamar megtudjuk, hogy 17 esztendős, bevallása szerint kedveli a táncmulatságokat, mert igen sűrűn járogat el rájuk s nemcsak e tényt vallja meg naplójának, de arra is gondja van, hogy név szerint felsorolja, kikkel táncolt többször és ezek közül kikkel a legszívesebben.

DL ugyanakkor színház- és operakedvelő is, alkalomban pedig, úgy látszik, nincsen hiány, mert 1867 februárjának végétől szinte minden másod- vagy harmadnaponként sor kerül egy-egy színházi reprezentációra, amelyek szépen bekerülnek a naplóba a cím, a szerző, az esetleges fordító, a rendező és a főbb szereplők ismertetése mellett. Ha a DL naplójából kellene megítélnünk az akkori kulturális életet, akkor azt mondhatjuk, hogy Marosvásárhelynek bár nem volt állandó színháza, korabeli színészeink ugyancsak tették hazafias kötelességüket. Olyanok voltak, amilyenek, életkörülményeikhez képest mindenképpen lelkesek és önfeláldozók, de aki annak idején valamit is adott magára, nem panaszkodhatott pangó művelődési életre.

DL kurta színházi bejegyzéseiből a művészi eseményen túl olykor azt is megtudjuk, hogy milyen érdeklődés övezte az illető darabot: tolongtak-e a nézőtéren vagy sem. Egy idő után kettős mércét vezet be és ilyenfajta megjegyzéssel zárja számadásait: „Elegen voltak, nekem sokan”, „Minden tekintetben nagyon sokan”. Szó szerint nem derül ki a naplóból, de sejteni lehet, hogy amikor DL szempontjából is „sokan voltak”, ez arra utalhat, hogy a számára kedves (szimpatikus) nőnemű lények is jelen voltak a teátrumban. Néha még a nevük is felsejlik a füzet lapjain, alig észrevehető, halovány pontokból kirakva, hogy a naplóíró eleget tegyen a műfaj vallomásos követelményeinek, de a kellő diszkréciót is betartsa.

(Folytatjuk)