Ha nem vigyázol, mint az árnyék, úgy maradsz. Lepke is kerül.
Voltak napok, bizonyságul, amikor a szerelmes lepkék az arcunkra szálltak. Alkonyig a fejünk körül keringtek, az orrunkra ültek, tárogatták szárnyaikat, mintha csak véletlenül, szárítkozás végett a Napnak mutogatnák. Fölszálltak, egymásnak lebegtek, aztán vissza, ránk. De talán fák is voltunk akkor.
Vagy akkor lettünk azok. Meg nem öltünk egyet se. Szárnyat se téptünk, hogy bosszúból vagy tanulságképpen szárnyatlan féreggé tegyünk egy röpdösőt. Ma sem értem, hogyan lehettünk olyan kegyesek. Talán, mert fák voltunk már, tényleg.

Forrás: Andrassew Iván: Beszélések. Noran, 2002

1. Andrassew Iván: A lepke | Lenolaj:
   2023. július 30. 10:43

   […] Forrás: Káfé főnix irodalmi és fotóművészeti lap […]