Frédéric Beigbeder : 2999 Ft
Európa Kiadó
„Ugyanolyan értékes felismerésekkel gazdagodhatunk Pascal Gondolataitól, mint egy szappanreklámtól.”(Marcel Proust)

A történelmi áttekintés
„Az ember belépett Platón barlangjába. A görög filozófus képzeletében leláncolt emberek jelentek meg, amint a valóság árnyképeit nézik börtönük falán. Platón börtöne valósággá vált: televíziónak hívták. Katódsugaras képernyőnkön a „Canada Dry „valóságát nézhettük: hasonlított a valóságra, a valóság képzetét keltette, ám mégsem volt valóság. A logoszt felváltották barlangunk nedves falaira vetített logók. Kétezer év kellett ahhoz, hogy ide eljussunk.”
Egy kreatív hétköznapi taposómalma, avagy a copywriter és szlogeníró gyűlölt mindennapjai
AIR FRANCE LEGYEN A LEVEGŐ A VILÁG LEGSZEBB RÉSZE TOKAJI ASZÚ A BOROK KIRÁLYA A KIRÁLYOK BORA BARILLA MINDANNYIAN EGY KICSIT OLASZOK VAGYUNK IBM MEGOLDÁSOK EGY KIS BOLYGÓ SZÁMÁRA A PÖTTYÖS AZ IGAZI CITROËN NÉLKÜLÜNK NEM LEHET, ÖN NÉLKÜL NEM ÉRDEMES VIAGRA BE LEHET FEJEZNI A BRIDZSELÉST UNICUM CSAK POZITÍVAN
NISSAN MADE IN QUALITY ÉN MEGÁLMODTAM A SONY KITALÁLTA MINDEN IDŐBEN, TISZA CIPŐBEN CARREFOUR MERT MINDEN NAP ÉPÍTJÜK MAGUNKAT ABRONCS VAN AZ AUTÓJÁN VAGY MICHELIN FABULON A BŐRE ŐRE LEERDAMMERT VAGY BOTRÁNYT CSAPOK
Mérgezett bonbon az életünk
„18 éves korunkig átlagban háromszázötvenezer reklám kerül az emberek látómezejébe. Még az erdők szélén, a falvak határában, a világtól elzárt völgyekben és a havas hegycsúcsokra vivő felvonóban is az ’Auchan’ logóiba ütköztek. A csend kikihalófélben volt. Nem volt menekvés a bekapcsolt rádióktól és televízióktól. A A Bouygues Telecom új ajánlata: ingyenes beszélgetés 100 másodpercenként bejátszott reklám fejében. Képzeljétek el: cseng a telefon, egy rendőr arról értesít, hogy gyermeked halálos balesetet szenvedett. Te sírva fakadsz, miközben pedig a vonalban megszólal egy dallamos hang: Danonne joghurt. Mindennap jobb. Még a bencés apátságok sem tudnak elrejtőzni ettől a kakofóniától. Egy átlagos nyugat-európait naponta négyezer kereskedelmi hirdetés sújt.”

Egy kedélyes reklámirodában
„Ügynökségünk legfontosabb része a szemétkosár. Mit össze nem gürcölünk neki. Nézd az öreg reklámosok rezignált arcát, reményvesztett tekintetét. Az ember belekeseredik a sok elutasított ötletbe, és bár úgy teszünk, mintha rá sem rántanánk, belül azért emészt a dolog. Nem elég, hogy elfuserált művésznek tartjuk magunkat, arra kényszerítenek, hogy adjuk fel önérzetünket, és tömjük teli a fiókjainkat elutasított tervekkel. Egyébként is, itt mindenki alkoholista, depressziós, vagy drogos. Délután már mindenki csak tántorog, üvöltözik, videojátékozik órákon át, betép, kinek mi a túlélési technikája. Az előbb láttam valakit, kötéltáncost játszott egy gerendán, tizenöt méter magasban.”
Octave egy nagy francia reklámügynökség kreatívja, már elég idős ahhoz, hogy helyi értéke legyen a cégnél, és ahhoz is, hogy a nagy zsozsó és az indokolatlan presztízs komolyabb eróziót vigyen véghez a személyiségén. És elérkezik a pillanat, amikor úgy dönt, a lét elviselhetetlen könnyűségét egy perccel sem bírja tovább, és ezentúl csak azon fog munkálkodni, hogy kirúgassa magát. Hogy miért nem távozik önként? Nem akarja összetörni a főnöke szívét, vagy busás végkielégítésre számít? Ki tudja. Octave mindenesetre nem várt akadályba ütközik. Abban a világban, amelyben „a kritikát megemésztik, a pimaszságot bátorítják, az árulkodást díjazzák, a bírálatot megszervezik”, hiába a legfontosabb ügyfélnél, drog mámorban felskiccelt orr-vér graffiti, hősünk állásban marad, és kénytelen lógó, és kokaintól varas orral tovább furikázni BMW Z3-asában.

Tervét azonban nem adja fel. Az önsors-rontásnak olyan kreatív módját eszeli ki, amely – ha nem épp a kenyeret adó kézbe készülne belemarni –, inkább előléptetést érdemelne. Elhatározza, könyvet ír a reklámipar romlott és manipulatív világáról, saját kritikátlanságáról, és arról, hogy mi, többiek – a cég kapuin kívül – nem csak azért járunk sokkal rosszabbul, mert nem keresünk annyit, mint ő (szegény), hanem mert ő (az aljas) és a hozzá hasonlók a végsőkig butítanak, túlfogyasztásra ingerelnek, és szellemi rabszolgaságban tartanak bennünket.(ekultura.hu)
A kiadó
„A keresztnevem Octave, és A.P.C.-cuccokban járok. A reklámszakmában dolgozom: hát igen, szennyezem a világegyetemet.”
„Én vagyok az, aki eladja nektek a szart. Aki miatt olyan dolgokról álmodtok, amiket sosem kaphattok meg. Örökké kék ég, sosem randa lányok, tökéletes boldogság Photoshopban retusálva. Dögös képek, menő zenék. Amikor végre összespóroltál annyit, hogy megvehesd álmaid autóját, amit az égig magasztaltam a legutóbbi kampányomban, nálam már rég kiment a divatból. Három hullámmal előrébb tartok, és mindig gondoskodom róla, hogy kielégületlenek maradjatok.”
Frédéric Beigbeder író, filmrendező és népszerű televíziós személyiség, a párizsi éjszakai élet krónikása. Celebritás. Sokan szeretik, sokan utálják. A társasági alkoholizmus, a házasságtörés, a beszélgetés és a magányos olvasgatás a hobbija – mint mondja.
Tíz évig az egyik legnagyobb reklámügynökség „kreatívjaként” dolgozott, hogy regényt írjon erről a szédült és hazug világról, ahol annyit kereshet az ember mások hülyítésén, hogy futja belőle akármennyi jó csajra és kokainra. Szántszándékkal ki akarta rúgatni magát, és bódultan írt, írt, írt… S aztán ki is rúgták, amikor a reklámügynökség főnökei elolvasták a regényt, amely bombasiker lett: „A XXI. század első botránykönyve. „Magyarul is megjelent annak idején 1999 Ft címmel.

Öngól a kötet
Beigbeder termék lett, celeb, TV műsort kapott, ő a kép a cornflakes-es dobozon.
Kerekes Tamás

Ui. MAMI KÁVÉ:BIZTOS VAN JOBB KÁVÉ, KÁR HOGY NEM LÉTEZIK