Rafi Lajos erdélyi roma költő, akit 2013-ban búcsúztattunk tragikus halála alkalmával, beigazolta az íratlan hiedelmeket: költő az, akire halála után fokozottabban odafigyelnek. Hála annak a figyelemnek, amellyel jóakarói, barátai övezték, Rafi Lajos híre és tehetsége ismertté lett a határokon túl is. Költői értékeinek „honfoglalása” jól lemérhető a Magyarul Bábelben (Műfordítók és műfordítások portálja) gazdagodásán is: az utóbbi időben látványosan megnőtt az idegen nyelveken tolmácsolt Rafi-versek száma. Jelen pillanatban például az alábbi versei olvashatók ott magyar, illetve olasz, angol, szerb és svéd nyelven:

A relatív város (Olasz)
Cigány helyzetállapot (Olasz)
Güdüci február (Angol, Olasz, Szerb, Svéd)
Késői ősz (Olasz)
Maradj velem (Angol, Olasz)
Marasztaló (Angol, Olasz)
Nyár (Angol, Olasz)
Új május (Szerb)

A sor pedig napról napra nő, s közrejátszik ebben Fehér Illés szabadkai barátunk példás kitartása is amellett, hogy a magyar költészet minél több alkotóját-alkotását ismertesse meg a szerbajkú közönséggel. Mellette illesse köszönet a többi fordítót is: Cikos Ibolya (olasz), Janna Eliot, N. Ullrich Katalin (angol), Berglund Ove (svéd). A magyar szövegek forrása pedig minden esetben az Erdélyi és csángó költészet antológia a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapjáról.
Álljon itt a Güdüci február című emblematikus vers eredetiben és négy más nyelvű változatban.

Rafi Lajos:

Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.

*
February in Güdüc

Outside, the wind smashes the tree into pieces.
That doesn’t bother me. The Szekler is talking about women.
My throat feels dry;
I want to take a dram with him.

… because he has rights, and his life has been tempered
by the earth and by torments.
He also knows the beauty of words,
and when his heart weeps,
he moistens his throat.

Beyond the mountain, the glowing sun
is covered with smoke.
Everything could be lovely for me too.
But pain tortures me. I look at the Szekler.
In his blue eyes is a dawning peace
as if he has captured a star;
now he carves his tomorrow from wood.

/Eliot, Janna/

*

Febbraio a Güdüc

Fuori il vento spezza gli alberi.
Chi se ne frega. Il siculo parla di donne.
Il desiderio mi brucia nella gola:
per bere un bicchierino insieme.

…perché ha ragione, la terra e il tormento
hanno temperato la sua vita.
Anche lui sente la bellezza della parola,
e quando il cuore piange:
prova ad innaffiare la gola.

Oltre il monte il fumo copre il sol’ rovente,
per me, qui, sarebbe tutto bello,
la pena mi tortura. Osservo il siculo.
La pace dell’aurora nei occhi azzurri,
con le mani sembra prendere le stelle:
ora intaglia di legno il domani.

/Cikos Ibolja/

*

Februar u Gedecu

Napolju drva vetar na kolenima slama.
Fućka mis se. Transilvanac o ženama priča.
Žudnju u grlu osećam:
makar s čašom da stišam.

… jer je u pravu, njegovog života zemlja i patnja
čeličali.
Lepotu reči i on oseća, a srce mu kad
ispašta:
utoliti spiranjem grla pokušava.

Užarenog sunca iza brda dim
prekriva.
Tu bi mi bilo sve lepo,
patnja me kida. Gledam Trnasivanca.
U njegovim očima pitoma svitanja,
rukom kao da zvezde hvata:
sutra od drva sad klesa.

/Fehér Illés/

*

Februari i Güdüc

Vinden utanför bryter trädens knän.
Jag struntar i det. Szeklern talar om kvinnor.
Min strupe känner lusten:
Jag vill att ta ett glas med honom.

…för att han har rätten och hans liv är härdat
Av jorden och av plågan.
Han känner också ordens skönhet,
Och om hans hjärta gråter
Han vattnar sin strupe.

Bortom berget täcks den glödande solen
Av rök.
Allt kunde vara vackert även för mig, men
Plågan knäcker mig. Jag ser på szeklern.
I hans blåa ögon är gryende fred,
Som om han fångat en stjärna:
nu täljer han sin morgondag i trä.

/Berglund, Ove/

1. Fehér Illés:
   2015. január 19. 12:05

   Köszönöm a megtisztelő említést, de ebben az esetben Rafi költészetére a Magyarul Bábelben főszerkesztője hívta fel a fordítók figyelmét.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ