Honvédbáltól halottak napjáig

Véget értek 1867 őszének szüreti alkalmai, s DL mind gyakrabban kerül abba a helyzetbe, hogy iratokat gyárt különböző megrendelésre. Október 21-én például Csongvaynak írt s olvasott 40 krajczár értékben, egy nappal később Dósa Lajosnak újabb leveleket írt s tett postára, 24-én ismét Dósa ad neki munkát (50 krajcár fejében, amit meg is kapott), Csongvay számára pedig újabb 15 krajczáros iromány született. Október 25-i bejegyzés szerint Csongvay mindezt megtoldotta 2 forinttal, „amelyre a szünidőn apránként dolgoztam” – sorolja pénzügyi sikereit DL.

Csakhogy küszöbön a hagyományos Honvédbál, ami nagy problémákat gördít ifjú emberünk útjába.

„27ikén reggel legelöbb elmentem Tökéshez a szabóhoz, a kinél volt egy megigazitandó t.i. a bátyáméból – Attilám és nadrágom. Ő azt igérte, hogy d.u. 4 orakor haza hozza; azután vettem egy pár szép gyöngyszin keztyüt (ez volt az első uj finom bőr keztyüm, eddig csak téli uj keztyüm volt, de nem bőr, az pedig csak vagy egy ocska volt Farkas bátyámtól) Csiki Károlytól 1 forint 20 krajczárért… azután haza jőve reggeliztem és Csongvayni mentem, Lajost hivtam s együtt vettünk aztán nyakkendőket, én kék törököst 1 forint 20. Ő pedig fekete-fehérest, s oralánczokat, ő fekete-fehérest, én kéket (szalag), mindezeket azért vettük, mert az estve leendő Honvéd bálba akartunk menni.

Én du. kb. 5 oráig mind vártam a szabot, h. igéretét teljesitse, de csak nem tette biz ő, ekkor már minden reményemről lemondtam s a meglévő 1 éves magyarkám szépen ki takaritottam, azzal a gondolattal, hogy evel is elmegyek a bálba – hát 7 orakor mikor már öltözni készültem cseng a kapu és ki toppan be rajta? a szabo a kész gunyákkal, a melyek nagyon jól állottak rajtam, én is a megigért és adott pénzen kivül egy fertály jó idei bort is adtam neki örömömben.

9 orakor aztán én ellég csinosan felöltözve azaz rezeda olajjal kent haj, szép ing, a 40. lapon említett nyakkendő, keztyü és oralánccal, szép habfehér mellény, uj attila (az az igazitott – de most volt először rajtam) fekete kimondhatlan s elég csinos Agner Lajos suszter által pár héttel előbb fejelt csizmával Csongvay Lajoshoz beszólva s őt hiva felmentünk a bálba, amely nemsokára felmentünk után teljesen benépesült mégpedig átalánosan mágnásokkal, voltak ottan: Bethlenek, Telekyk, Bánfik, Szentkeresztik, Kornisok, Lázárok (a grófok), Rothental s Isten tudja menyi uri nép – de nagyon tulnyomó számmal a férfiak, ezek ugyanis már az urak (mágnások) után következő osztályból is nagy számmal voltak képviselve.

Én tánczoltam egy pár valczer és rezgő polkában vagy 6ot, 8at… Legszebbek voltak Bethlen Klára? és Teleki Ilona… 0 orakor jöttem haza Szekeres Elek kis templombeli Qantor és tanitoval.” (40-43. oldal)

Újabb hétköznapok következnek, amit október 30-án nagy sürgölődés szakít meg a Deák családban:

„Majd egész nap pakoltunk egy ferslagba [deszkából készült nagyobb láda] Pestre bátyámnak lisztet, befőttet, mustárt, borokat, turót stb., d.u. aztán levitettük Fogarasihoz aki igérte, hogy ő elküldi Pestre. A mint jöttünk haza Édes Anyámmal be szoltunk egy percre Feketéni…

30án gyült be 2 1/2 heti szünetelés után az oskola.” (43-44. oldal)

A november világítással köszöntött be:

„1sőén estve Cs(ongvay) Lajossal a világitáson. Halottak emlékezete – ezen az emberi hála és kegyelet oly szép nyilvánitásán voltunk, a hol roppant sok nép volt a legelőkelőbb osztálytól a legutolsoig. Igen! most jut eszembe egy kis episod máról, még mielőtt a világitásra mentem volna. A nővérem nem lévén itthon, Édes Anyám pedig nem lévén igen jol kimentem és én fejtem meg a tehenyünket. Estve 10 oráig irtam, tanultam és olvastam.” (44-45. oldal)

Dósa Lajos további leveleket diktált DL-nek s adott érte 2 forintot. Az egyik napon, a kollégium felé sétálva DL találkozott néhány iskolatársával, s miután sétálgattak, egyikük (Teleki Sándor) meghívta őket egy kis paláverre. Lássuk, miről is folyt a szó?

„Valami 1 1/2 orát ültünk ott discurálva sok mindent össze vissza Leányokról, collegiumi csinekről, diákvicczekről, ép most is Teleki azt a vicczet csinálta, hogy mivel holnap épen vásár napja, M(entovich) Julcsinak egy hagyma koszorut vettek, persze volt aztán nagy harag…” (46. oldal)

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ