Rövid anekdotát olvashattunk a Káfé honoldalán a minap, szerzője a mi becses klasszikusunk: Kosztolányi. Nem volt nagy dolog elolvasni az ötsoros szöveget, s fél perc alatt az ötlet is megszületett: le fogom pipálni az ”öreg”-et.

Ott van például az indító mondat, miszerint három fogát húzzák ki a dagadt arcú betegnek. Nos, nálam hatot. Az, ugye rögtön jobban hangzik, és több. A fogorvos fiatal kutyája a beteg nyúlszőrkalapját rágta szitává, az én szövegemben nyúlszőr helyett párducbőr szerepel, remélem érzi az olvasó a különbséget! Főleg, hogy kiskutyáról szól.

Ami pedig a végkifejletet illeti: míg Kosztolányinál az agyonkínozott beteg meglepően békésen veszi tudomásul a kárt, az ”én betegem” káromkodik egy fertelmeset, miközben gondolatban beszalad a fogorvoshoz, kirántja a fogót annak a kezéből, leteperi az ebet a földre, és kiszedi annak az összes fogát. Legalábbis amit elkap.