Nagyapám és felesége, aki nekem nagyanyám és egyben anyósa az apámnak, úgy döntöttek, hogy az újonnan épített házuk alatt elterpeszkedő pincét lebetonozzák, hogy korszerűbb legyen. Anyai ágról származó nagyapám nem volt járatos az építkezésben, így elgondolkodott, kit hívjon el a szakemberek köréből a pince átformálásához. Végül az alig pár száz métere lakó Bagó ezermestert méltatta alkalmasnak eme műveletre. Említésre méltó Bagó ezermester egyre növekvő hírneve, mert Háromszéken jól ismert személyiség. Pletykaszomjas ajkak kísérik, dicsérik aranykezének munkáit: sok háziasszony lapogassa, keveri a puliszkát – üt a férje fejére -, azzal a puliszkakeverővel és fakanállal, amit Bagó ezermester farag.
Szívesen tett eleget a kérésnek, már másnap munkához fogott. Arcán füléig húzódtak a ráncok, hangsúlyosabban hirdették ötvenes éveit már rég eltemető életkorát. Amikor mosolyra húzta pipával ékesített száját: bajsza megcsiklandotta orra hegyét
A napnak fele része eltelt, amire elvégezte az oldalfalak és a tartóoszlopok utósimításait. Ebéd után pipával kínálta meg száját és nekifogott, hogy a pince alját is elvégezze. Új ház lévén, még nem volt bekötve a villany, félhomály uralkodott a pincében. Egy parányi ablakon szűrődött be fénysugár. Bagó ezermester szemei anélkül is gyengénlátóak, ami nem csoda, hiszen álladóan csípi a pipafüst. Tekintettel a rossz látási viszonyokra, lemérte a pince alját a vízmértékkel, de nem látta a vízjelt, ezért úgy döntött, kiviszi a napfényre, mert ott nagyobb esélye van a leolvasásra. Megragadta a beállított vízmértéket és kifelé menet kettesével lépte a lépcsőket. Lihegve vergődött fel az utolsó lépcsőfokon, de kiért az udvarra. A végét járó dohányból szippantott egy mély slukkot, szeme elé emelte a vízmértéket, annyira, hogy érte a pipa végét. Egyet pillantott, majd örömteli hangon felkiáltott:
– Pont jól van!

A szerzőnek nemrég megjelent prózakötetéből (Elrejtett névjegyek. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2014)