Gergely Tamás: Egyformák vagyunk
Előttem lép be a könyvtár ajtaján – illedelmes szoktam lenni, nőket előreengedek, ám ez esetben ő a rendes, bevár engem. S hát ahogy bemegyünk, nagy vasrács, lerázza csizmájáról a havat, január van, Stockholm, majd én következem.
Ugyanúgy rázza, azaz rúgja neki a lábbelit a szilárdhoz, mint én magam, ha valaki csak hallja, nem is tudja megkülönböztetni, melyik az arab, melyik a magyar…
Pusztai Péter rajza