Másfél évtízede eltávozott apám kinyitja a szekrényt. Egy csillár nagyságú szökőkutat vesz ki onnan és — talán egy kárpátaljai(!) közvetítővel — eljuttatja a rendházba, hogy ott gyógyfürdőt alapítson. Látom az új termálvizes, kör alakú medencét. Konyhányi méretű. A rendházfőnök egy urológus professzor fehér orvosi köpenyben. Íróasztalától feláll; siet melegen kezet rázni velem. Mellette egy védőnő van: még fiatal, de nem túl szép nő farmerben, topban. Apámmal vitatkozom, hogy járhatnak-e a fiatalok kikapcsolódni a rendház kicsiny medencéjébe. Apám gyermetegen helyesli az egyházi strandolást, én öregesen vonakodom tőle; úgy érzem, hogy a betegeké az elsőbbség.

Budapest, 2015. I. 12.