Fehér Illés műfordításaiból

Hidak a szemekben

Látod-e
a szél megnevettette a fenyőket
a nap kiszítta a sziklaszemeket
a föld nem fél a vihartól
a tenger a partra támaszkodott hogy hallja az olajfákat
Téged pedig riaszt az az idő mikor még két ösvényként léteztünk
Érezted-e mikor mindenek felett
gondolatban a visszatérés hídját építettem
Te már szántóföld vagy a gyökereket tejjel táplálod
ne félj
nem tilos gondolatban
a visszatérés hídját építeni…
Ne gondolkozz ily hangosan
szét fog folyni Belőled a tej
kifárasztod a múltat
próbálj a két ösvényre gondolni
és felejtsed el képzelt hídjaim…

Mostovi u očima

Vidiš li
vjetar je nasmijao boriće
sunce je kamenju oči ispilo
zemlja ne drhti pred oluju
more se naslonilo na obalu da čuje masline
a Ti se plašiš vremena u kome smo dvije staze
Da li si osjetila kad sam preko svega
postavio izmišljene mostove povratka
Ti si već oranica i korijenje hraniš mlijekom
ne plaši se
jer izmišljene mostove povratka
nije zabranjeno postavljati…
Ne razmišljaj tako glasno
iscuriće Ti mlijeko
izmorićeš prošlost
pokušaj da misliš na dvije staze
i zaboravi moje izmišljene mostove…

Ember

Ember
Éneked a naphoz és a földhöz szól
de semmi maradandót nem tudtál meg
magadról
Szorongsz
Ítélkezz hogy múljon
Az éj gyötrő fekete sugallatát
űzd el
szeretettel
Kegyelmezz az anyáknak
gyermekeik életével
Ember
jó kedved zárja el
a könnycsatornát

Čovječe

Čovječe
Pjevaš suncu i zemlji
i ništa saznao nisi o sebi
trajno
U prsima te mori
Izreci osudu da doboli
Neka ona crna bremenitost
otekline noći iscijedi
rafalom ljubavi
Pomiluj majke životima
djece
Čovječe
pogasi ognjišta suza
životom svojim

Tizennyolc virágszál

Ajnusa születésnapjára

Tizennyolc vitéz
a tavasz paripáin
csillagokon vágtat
Tizennyolc a mindenható
szívből kiszakított nyíl
holdsugárral ékesíti
a horizontot
Tizennyolc bimbózó rózsa
a nap tizennyolcadik hajnalán
pajkos hullámokkal fedte fel
a Vrbász szépségét
a szempillák
Tizennyolc virradata
ragyogott a szembogárban
és körülötte
napsugár
szívdobogás
madárcsicsergés
Körülötte
virágillattal átölelt
tünemény
Ó az a tizennyolc
halhatatlan kacaj
évek óta ékesíti
az öröm szigetét
és süssön a nap
holnap is

Osamnaest cvetova

Ajnuši za rođendan

Osamnaest konjanika
na konjima proleća
galopiraju po zvijezdama
Osamnaest strijela
otkačenih sa srca svemoći
mjesečinom pale
plavetnilo neba
Osamnaest tek procvalih ruža
u osamnaestom jutru dana
obnažile razigranim talasima
ljepotu Vrbasa
Osamnaest svanuća
na trepavicama
ozarile igru u zjenicama
i svuda oko njih
boje sunca
šapat srca
pjesma ptica
Svuda oko njih
sve ljepote
mirisom cvijeta
O kako osamnaest
besmrtnih smijanja
oazu draganja
osvjetljavaju ovim godinama
i za sutrašnji dan života
sunca da ima

Mesud Islamović – Medo Goranin (Banja Luka, 1926. – Bihać 2002)

Forrás: Ezüst híd – Srebnrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ