Naplók (1)

1918

München, szeptember 18. szerda

Teára Pringsheim titkos tanácsos. Felületes társalgás a zavaros politikai helyzetről. Ellenségeink biztonsága határtalan. Clemenceau kibírhatatlan a szenátusban, fennkölten diadalittas. Franciaország határoz a „visszahódított” területek közigazgatásáról. Wilson és Balfour hűvösen visszautasította az osztrák jegyzéket. Keserűen eltöprengtem, milyen ocsmány humbug a politika… Felháborító az a követelés, hogy Németország még az előzetes tárgyalások előtt vonuljon ki a megszállt területekről, anélkül hogy ugyancsak előzetesen bármiféle viszontengedményt adnának…

München, szeptember 20. péntek

Reggel a parkban ismét gyakorlatoznak a fiatal, tejfölösszájú katonák. Tegnap egy fölöttébb polgárias külsejű, idősebb, hadviselt hadnagy kommandírozta őket. Még mindig engedelmeskednek, egy emberként hajtják végre az előírt mozdulatokat. Szép, amint a „fegyvert lábhoz” helyezik, a hármas mozdulatsor végén gyengéden földhöz érintve a puskatust.
München, szeptember 22. vasárnap

…Vacsora után a szobámban politizáltunk. Az ifju Flaubert-ről, a leendő szocialista kormányról, s arról, hogy a háború még egészen másképp is beleszólhat majd a polgári életbe, ha igazán meg kell védeni a nemzetet. Tény és való, hogy Németország még ma sem veti bele magát teljesen a harcba…. Spanyolországban, ahogy az újságok írják, új járvány terjedt el: a tünetek kezdetben az influenzára emlékeztetnek, de hamar átcsapnak tífuszba. Sok a haláleset.

München, szeptember 28. szombat

Délben séta Bausánnal. – A politikai helyzet úgyszólván reménytelennek látszik. A bolgárok, súlyos katonai vereség után, fegyverszünetet ajánlottak a szövetségeseknek. A vég kezdete? Mi lesz Németországgal? És mi Németországban?…
Bulgáriának a német szövetségtől való elszakadása véglegesnek látszik. Elragadtatott elmélkedések Angliában a katonai (Szaloniki-hadsereg) és a politikai fejleményekről (Törökország). Mélységesen komoly cikkek a német sajtóban. „Nemzetvédelem.” „Új emberek.” „Megegyezés, félretéve minden dogmát.” Mit akart voltaképpen a „Hazafias Néppárt”? – Úgy vélem: vagy béke lesz néhány héten belül, vagy elképzelhetetlen katasztrófa zúdul Németországra…

München, október 2. szerda

[…] Mély benyomást tett rám, mikor azt olvastam a Tagliche Rundschau-ban, hogy a Német Birodalom 1918. szeptember 30-án monarchikus alkotmányát parlamentáris-demokratikussal cserélte fel. Amint mondtam: mi mindent meg nem ér az ember. Hiszen már tudtam róla, de megerősítése történelmi dátummal mégiscsak impozáns. Mindamellett állítólag nincs olyan párt, amelyik fel akarná áldozni Elzász-Lotaringiát és mivel ellenségnek az ilyesmi a fontos és nem a demokrácia Németországban, nem lehet tudni, miként segít majd ki a belső átalakulás a háborúból. […]

München, október 4. péntek

Miksa badeni herceg kinevezése birodalmi kancellárrá. Megalakul az új demokratikus kormány, amelyben a szociáldemokratáké a vezető szerep. Küszöbön áll az „új Németország” ünnepélyes béke- és fegyverszünet-ajánlata. Ünnepélyes lemondás a hatalomba vetett hitről – amely viszont az ellenséget áthatja. Határtalan önfeledés, gyász, töredelem. […]

München, október 5. szombat

[…] Telefonértesítés az Arcisstrasséból, hogy Harden, aki ma itt van, tudja: az új kormány a legfelsőbb hadvezetés sürgönyileg továbbított óhajára jött létre, mert a nyugati arcvonalat nem lehet tartani, és olyan kormányra van szükség, amelyet az ellenség is tárgyalóképesnek tart. A kapituláció, Elzász-Lotaringia átengedésével, küszöbön áll. „A világtörténelem legnagyobb összeomlása” […] Az én álláspontom az, hogy a demokratikus civilizáció világméretű diadala politikai téren tény, következésképpen, ha a német szellem fenntartása a feladat, akkor ajánlatos a szellemi és nemzeti életet a politikaitól különválasztani, s tökéletesen közömbössé tenni egyiket a másik iránt…

München, október 7. hétfő

Igen jelentőségteljes és örvendetes Német-Ausztria állam megalapítása! Ez leendő része a német birodalomnak. […]

München, október 12. szombat

… Én azt szeretem Hindenburgban, hogy vonakodik mindent egy lapra feltenni, és beiktatta a „népkormányt”, hogy az kössön békét. Eleve elismerve (és feltételezem, hogy a világ is el fogja ismerni), hogy a voltaképpeni győztes ebben a háborúban, már amennyire „háborúról” lehet beszélni, Németország, nem marad más hátra – és ez az egyetlen értelmes és tisztességes lehetőség -, hogy a dolgokat a komédia oldaláról szemléljük, és az Erényes Antant győzelmét óriás humbugnak nyilvánítsuk – three cheersfor the President of the world! -, s egyszersmind átlássuk a tényállás egész komikumát, hogy éppen egy amerikai professzornak kellett jönnie, aki a tizennégy pontjával majd rendbe rakja a világot – de máskülönben felismerni és elismerni a világ politikai haladásának irányát, jó képet vágva üdvözölni a demokratikus Új Világot mint világraszóló kényelmi berendezést, amelyben végül is lehet majd élni, feltéve – és ezt fel is lehet és fel is kell tételezni -, hogy Németország kap majd nyersanyagokat és egyáltalán érdeme szerint fognak bánni vele – és a politikától gondosan elkülönítik és szabadnak hagyják a szellemit, a nemzetit, a filozófiait, mint olyasvalamit, ami magasan a politika fölött áll, s amit a demokratikus célszerűségek győzelme a legcsekélyebb mértékben sem érint. Egyes-egyedül ez az álláspont felel meg nekem, s ezt képviseltem Walter pesszimista egzaltációjával szemben… Persze azért kíváncsi az ember, hogy Anglia hogy értelmezi és hogy valósítja meg e pontokat: kis népek szabadsága, tengerek szabadsága, leszerelés. Bizonyára úgy lesz, hogy a gyakorlati megvalósításban a „győztesektől” kevesebbet várnak el, mint a „legyőzőttektől”.

(Részletek – folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ